Pintér Tibor: erano qui ieri (itt álltak tegnap in Italian)

mikor a csend felfalta önmagát,
megszakadt nyomok ostoba
egymásutánja:
gyermekkorom sötét tűzfal-félelmeinek
tövében, nyálkásan csillogó
múlt nappalaim.
a derengő, sötétben átvérzett stigmák
övezte arcocskák.
 
azóta történt egy s más. de megint eltérek:
nem, nem, nem edződtem még hozzá
a szívós elviseléshez,
nagyjából egészséges vagyok, munkabíró,
és nem túlságosan
                 semmilyen.

quando il silenzio divorò se stesso,
s’interruppe la sequenza delle
stupide tracce:
ai piedi dell’oscuro muro spartifuoco
delle mie paure infantili, le mie giornate
del passato che brillano vischiose.
si intravvedono le faccine, attorniate
dal nel buio insanguinati stimmi:
 
è successo molto d’allora, ma mi son divagato:
no, no, non son allenato ancora
alla resistenza dura,
sono più o del meno in buona salute,
vigoroso, e non troppo
                           qualunque.