Pintér Tibor: Sklapajuća opscena (Záródó délibáb in Serbian)

Démonszellenetként siklunk az égen,
Csillagbúra rejteget, befed.
Súlytalan baromállatok libegnek.
Kétkedőn belémvizslatsz.
 
Mit látsz lótusznak virága?
Szépet, okádást, azt a kínt?
Bingóherélt pejkókat?
A záradékolt örök-létet.
 
Integetni próbálunk, rendületlen.
Mit rejt a sodródó idő?
Ki lát, ki dob ki csodát?
Ki hagy üresen minden szobát?
 
Záródó délibábú éj. Torlódott tetőzet.
Kapaszkodom, jöjj tünde-mély.
Tőlem félsz-e? Nem tudom.
Mélázok zuhantomon.

Poput aveti demona klizamo na nebu,
Zvono zvezda te skiriva, pokriva.
Bestežinske marve lebde.
Sumnjičavo mutraš me.
 
Šta vidiš cvetu lotosa?
Lepotu, bljuvotinu, onu patnju?
Utučenog dorata?
Pravovaljano večno tavorenje.
 
Nepokolebljivo pokušavamo mahati.
Šta skriva vreme, prolazno?
Ko vidi, ko odbaci čudo?
Ko ostavlja svaku sobu prazno?
 
Noć sklapajuće opscene. Nagomilana krovišta.
Hvatam se, dođi blistavo dubino.
Od mene se bojiš? Ne znam.
Zamišljam svoj pad.