Pintér Tibor: Sutra je pomerena (a holnap eltolódott in Serbian)

a holnap eltolódott a bizonytalan időben

jelenléti viszonylagosság átgázol rajtunk
látszanak a pörzsölődés nyomai
égettek
tűzzel-vassal
árammal-drótokkal
és amivel lehet még
de nem elég
fojtottak hurokkal
kínoztak ólommal
mérgeztek mindennel
átvertek ezerszer
amivel lehet még
szögeztek vasakkal
kampóztak acéllal
kezembe sulykolt
világegyetem
lehet még
 
miért hagysz el engem erőmnek fogytán
gyertyámról viaszod is magamra cseppen
örömhöz üröm jár lassú alkonyodban
mikor arcomra fagy utolsó maszkod
 
miért hagytál el Uram-apám
 

u nesigurnom vremenu sutra je pomerena
 
pregazi nas srazmernost sadašnjosti
vide se tragovi oprženosti
pržili su me
gvožđem-vatrom
žicom-strujom
i još sa svačime
ali nije bilo dovoljno
davili omčom
mučili olovom
trovali pošto-poto
varali
gde god stigli
zakivali železom
tukli čelikom
u ruci mi je
možda i preteška
vasiona
 
na izmaku snaga što si me napustio
na me sa sveća kapi tvog voska kapaju
u tvom klonulom sutonu uz radost tuga se javlja
kad mi se na lice tvoja poslednja maska ledi
 
Gospode-oče sto si me napustio