Pintér Tibor: Pesma o raznolikosti puteva (Dal az utak sokféleségéről in Serbian)

(meg persze a szűrők)
 
Mire visznek lépteid?
Jóra.
    Tán-talán.
Várok-e vagy váratnak?
Váratsz?
Így „igazán” bekeretezett lét-darab:
                                    Ki maradsz?
Kimaradsz, kimeredsz, kivársz, kivagy
S közé nem-pontos-vesszők.
 
Fél itt-lét, fél-távol.
Hát gyere haza:
Glóriásan, hóban, vérben, darabokban,
Bárhogy. Gyere már…

Nem tudsz menekülni.
Soha nem tanultad.
Mit teszel akkor,
ha
     saját nyomaid
elérnek?

(i naravno filtri)
 
Na što te navode tvoji koraci?
Na dobro.
   Pa-valjda.
Čekam li il me sile na čekanje?
Siliš li me na čekanje?
Ovako „zaista“ uokviren komad opstanka:
                                        Ostaćeš li takva?
Izostaneš, buljiš, iščekuješ, besniš
I između nisu tačke i zarezi.
 
Napola tu-život, napola u daljini.
Pa dođi kući:
Sa glorijom, u snegu, krvi, u delovima,
Bilo kako. Samo dođi..

Bežati ne znaš.
Nikad nisi učio.
Šta ćeš onda
ako
       te vlastiti tragovi
sustižu?