Zapis (Croatian)
Iz sna isčupan kao zub istočih ovaj stih. Bijaše li to još uvijek snoviđenje ili njegova opsjena? Mrdnuh se bunovno i vidjeh sablju pog grlom vrane kobile. Ždrijebac sam zlosutni što dolinama goni bedeviju srebrnog repa. Rekoše mi da projezdila je ludo pretvorena u vihor, ali zavarati me ne mogoše, jer vihor su grive moje. Nosila je jahačicu plavu, jahačicu čednu. Snom je ljuljnuh niz predjele. Pograbit ću poput gazde, a jesen već dogorijevat će, pograbit ću uzde njene. Ja, hat sedmozubi. Ja, zmaj četvoronožni demonski ću zarzati i naskočiti na kobilu srebrenorepu. Prosut će se ždrebići zlaćani. Kad sama bude jahačica kose posrebrene, nosit ću je dolinama, vrhuncima, jezerima. Zaurlat će u tišini aždaje zelene. Možda će neko prepoznati jahačicu podivljalu, na muškom konju objahanu. I vihor joj kose posrebrene, kao da je grivom pomamnom darivana. Uploaded by | Fehér Illés |
Publisher | Glas Banja Luka |
Source of the quotation | Testament iz mladosti |
Bookpage (from–to) | 29. strana |
Publication date | 1980 |
|
|
Jegyzet (Hungarian)
Álmomból felriasztva öntöttem formába ezeket a sorokat. Álom volt ez vagy csak szemfényvesztés.
Félálmomban megmozdulva láttam, kard van a fekete kanca torka alatt.
Baljós csikó vagyok, aki a völgyben ezüstfarkú arabs kancát űz.
Azt mondták, viharrá válva elvágtatott, de el nem hittem, mert sörényem a vihar.
Vitte a lovast, a szőke, szemérmes nőt.
Álommal ringattam a völgy felett.
Megragadom, a gazda jogán és az ősz is lassan múlik, megragadom a kantárt.
Én, a hétfogú arab csődör.
Én, a négylábú sárkány, vadul felnyerítve rontok az aranyfarkú kancára. Szétszórjuk a völgyben a csikókat, az aranyosakat.
Ha az ezüsthajú nő magára marad a nyeregben, viszem
völgyekbe,
csúcsokra,
tavakhoz.
Zöld sárkányok ordítanak a csöndbe.
Talán, talán valaki felismeri a csődörön száguldó, megvadult nőt.
Ezüst haja mintha a sóvárgó sörénytől emlékbe kapott vihar lenne.
Uploaded by | Fehér Illés |
Source of the quotation | http://feherilles.blogspot.com |
|