Horozović, Irfan : A megnyugvás kertje (Vrt predaha in Hungarian)

Močvaran je ovaj krajolik sa prevarenim stablima,
sad kad ga vidjeh čini mi se
da negde postoji krajolik neki močvarni sa samotnim
drvetom kakva je ova zemlja
što je moje oko prelistava kao slikovnicu,
na prvi pogled čini se da tu nema ničeg osim lelujave vlage
i halapljivog zelenila,
u daljini se naslućuju obrisi nekih brda
a čitav taj svijet ima oblik izdubljene zdjele,
to je dakle ta zemlja i to je dakle taj svijet,
nekoliko ptica kojima ne znam ime
drhture u smeđem jutru iznad ljubičaste vode,
najednom kao da mi iznenada postaje jasno
da sam ipak na pragu Memle,
pred otvorenom kapijom mukle zemlje
i pokreće se dijamantni mozak slika koji kaže:
To nije krajolik močvarni, Asirijane,
sa osamljenom stablom,
to si ti sa jednom davnom tugom,
nije to vlaga što ti se činilo,
već blažena tečnost u kojoj pliva tvoj um
a te ptice zaleđene, te mrlje od tinte...
Sada je sve rečeno i ti možeš otići, Asirijane mrki,
u neki vrt ogoljen poput čela
gdje će se  otvoriti zemlja i vrhovi planina pocijepati
i šta ćeš tada učiniti,
u kojoj ćeš zemlji biti, Asirijane, u kojem os svoja
dva života,
tvoje ništa i tvoje sve
podsjećaju na san u bašti prezrelih dunja i zrele smrti.

Megcsalt tölgyekkel tele ez a mocsaras táj,
most, hogy felismertem, mintha
létezne valahol egy ehhez az országhoz hasonló ingovány
magányosan küzdő tölggyel
melyet képeskönyvként forgathatok,
úgy tűnt nincs itt semmi más csak a ringó nedvesség,
a burjánzó zöld,
s a messzi homályban a hegyek vonulatai,
mindez együtt faragott rönk,
ez tehát a föld és ez tehát a világ,
néhány nevét nem tudom madár
didergett a hajnali hidegben az ibolyakék víz felett,
világossá lett
mégis a Nyirok szélén állok,
a néma föld nyitott kapuja előtt,
a gyémánt agy gyorsan pergő képei mintha ezt mondanák:
te Asszírián, nem mocsaras lápos vidék ez
magányos büszke tölggyel,
te magad vagy régi bánatoddal,
nem nyirkosság az ami szerinted az,
de életet adó nedv, elmét éltető,
és azok a jégmadarak, azok tintacseppek…
Most, hogy minden elhangzott, a homlokodhoz hasonló puszta kertbe
te is elmehetsz, komor Asszírián,
ahol megnyílik a föld és szétválnak a hegyek csúcsai,
te akkor mit fogsz tenni,
melyik égitesten leszel, Asszírián, két életed közt
melyiken,
a te semmid és mindened
túlérett birsekkel és érett halállal teli kerti álom.