Sarajlić, Izet: 23-ban születtek 42-ben kivégzettek (Rođeni 23. strijeljani 42. in Hungarian)

Večeras ćemo za njih voljeti
              Bilo ih je 28
              Bilo ih je pethiljada 28
              Bilo ih je više nego što je ikad u jednoj pjesmi bilo ljubavi
Sad bi bili očevi
Sad ih više nema.
 
              Mi koji smo po peronima jednog vijeka
Odbolovali samoće svih svjetskih Robinzona
Mi, koji smo nadživjeli tenkove i nikog nismo ubili
Mala velika moja
              Večeras ćemo za njih voljeti.

              I ne pitaj jesu li se mogli vratiti
I ne pitaj je li se moglo natrag
Dok je posljednji put crven ko komunizam
Goreo horizont njihovih želja
Preko njihovih neljubljenih godina izbodena i uspravna
Prešla je budućnost ljubavi

              Nije bilo tajni o polegloj travi
              Nije bilo tajni o raskopčanom prvom dugmetu
Tamo gdje se svršava vrat
Nije bilo tajni o klonuloj ruci s' ispuštenim ljiljanom
 
              Bile su noći, bile su žice
              Bilo je nebo koje se gleda posljednji put
              Bili su vozovi koji se vraćaju prazni i pusti
              Bili su vozovi i makovi
              I s' njima, s' tužnim makovima jednog vojničkog ljeta
              S' divnim smislom podražavanja
Takmičila se njihova krv.
 
               A na Kalimegdanima i Nevskim Prospektima
               Na južnim bulevarima i kejovima rastanka
Na cvijetnim trgovima i mostovima Mirabo
Divne i kad ne ljube
               
Čekale su Ane, Zoje, Žanet
Čekale su da se vrate vojnici
A ako se ne vrate
Svoja neljubljena ramena daće dječacima
 
               Nisu se vratili
               Preko njihovih streljanih očiju prešli su tenkovi
Preko njihovih nedopjevanih marseljeza
Preko njihovih izrešetanih iluzija
               
               Sad bi bili očevi, sad ih više nema
               Na zbornom mjestu ljubavi sad čekaju kao grobovi 
Mala velika moja
Večeras ćemo za njih voljeti.
Večeras ćemo za njih voljeti.

1953

Ma este értük szeretünk.
              28-an voltak
              Ötezer 28-an voltak
              Többen voltak mint amennyi szeretet egy versben valaha is volt
Most apák lennének
Már nem léteznek.
 
              Mi akik egy század veszteglőjén
Átvészeltük a mindenkori Robinzonok magányát
Mi, akik túléltük a tankokat és senkit sem öltünk meg
Hatalmasom, kedvesem
               Ma este értük szeretünk.
 
               És ne kérdd, visszatérhettek volna-e
És ne kérdd lehetett volna-e visszatérni
Míg utoljára vörösen mint a kommunizmus
Sóvárgásuk láthatára égett
Meg nem élt összeszabdalt büszke éveiken
Átgázolt a jövő szerelme
 
               Nem volt titok a lenyomott fűben
               Nem volt titok az első kigombolt gombban
Ott a nyaknál
Nem volt titok a liliomot kiejtő ernyedt kézről
 
               Voltak éjszakák, voltak szögesdrótok
               Volt utoljára tekintett mennybolt
               Voltak üresen visszatért vonatok
               Voltak vonatok és makkok
               És velük, egy katonanyár szomorú termésével
               Magasztos ihlettel
Versenyzett vérük.
 
              A Kalimegdanokon és Nevski Prospekteken
              A déli körutakon és a búcsú kikötőiben
A virágtereken és Mirabeaui hidakon
Az akkor is ha nem csókolnak gyönyörűek
 
Annára, Zojára, Zsanettre vártak
A katonák visszatértére vártak
És ha nem térnek vissza
Nemcsókolt vállukat a romlatlanoknak adják
 
               Nem tértek vissza
               Kivégzett szemükön el nem énekelt himnuszukon
Szétlőtt álomképeiken
Keresztül tankok mentek
 
               Most apák lennének, már nincsenek
               A szerelem gyülekezőhelyén mint sírok várnak
Hatalmasom, kedvesem
Ma este értük szeretünk.
Ma este értük szeretünk.

1953