Softić, Faiz: Haza (Zavičaj in Hungarian)

Ima jedna kuća oronula. Klekla.
I u njoj hatula.
U hatuli kosa zahrđala
što je livade sjekla
i peruška.
Ima jedna jabuka stara
i u jabuci gnijezdo
bumbareva.
Ima jedna česma
i jedan tijesan put.
Ima starica sijeda
i na njoj marama bijela.
Ima čovjek
što o ramenima jedva nosi
ruke žuljevite.
Ima jedan vjetar rani,
što uvijek puhne u akšam.
On niz put nosi prah.
I nas je opuhnuo
niza svijet.
Ima jedan potok nepresušni
u svima, kroza sve, teče
odasvud zove.
Ima pjesma,
pjesma naricaljka,
tamo je svi znaju napamet.
Pjevaju je i djeca
u kolijevci.

Rombadőlt ház. Lerogyott.
És a kemence.
A kemencében
valaha mezőt és tollat vágott
rozsdás kasza.
Öreg almafa
és az almafán
darázs-fészek.
Egy kút
és egy szűk út.
Ősz anyóka
és rajta fehér stóla.
Egy ember
fetört kezét vállán
alig hordozza.
A szél, a korán kelő
napnyugtakor támad.
Az úton port visz magával.
Minket is efújt,
a világba, szanaszét.
A kiapadhatatlan patak
mindenkiben, mindenen keresztül árad,
szólít minden irányból.
Egy dalt,
siratódalt,
mindenki fejből tud.
A bölcsőbeli gyerekek
is dalolják.