Mallarmé, Stéphane: E szűz, e szertelen s e szép-szép mái nap (Le vierge, le vivace et le bel aujourd’hui … in Hungarian)

Le vierge, le vivace et le bel aujourd’hui

Va-t-il nous déchirer avec un coup d’aile ivre

Ce lac dur oublié que hante sous le givre

Le transparent glacier des vols qui n’ont pas fui !

Un cygne d’autrefois se souvient que c’est lui

Magnifique mais qui sans espoir se délivre

Pour n’avoir pas chanté la région où vivre

Quand du stérile hiver a resplendi l’ennui.

Tout son col secouera cette blanche agonie

Par l’espace infligée à l’oiseau qui le nie,

Mais non l’horreur du sol où le plumage est pris.

Fantôme qu’à ce lieu son pur éclat assigne,

Il s’immobilise au songe froid de mépris

Que vêt parmi l’exil inutile le Cygne.

E szűz, e szertelen s e szép-szép mái nap

felveri-é vajon, szárnyát verdesve részeg,

e fagyba-tűnt tavat, hol sohasem-merészlett

röptek álma kisért a tükrös jég alatt?

Ki hajdan hattyú volt mereng itt: megmaradt

volt fönségében, ám reménye mind kiégett,

nem dalolván ki a majd-élni-jó-vidéket,

mire a meddő tél unalma rászakad.

Nyaka lerázza majd fehér agóniáját,

mit rákötött a táj. De nem a föld igáját,

hol tolla fogva van. Puszta fantom, akit

ragyogása idéz ide. A néma ajkú,

zárt megvetés merő álmába fagyva itt

így tölti hasztalan száműzetését a hattyú.