Ronsard, Pierre de: Cupidóhoz (A Cupidon in Hungarian)
A Cupidon (French)Le jour pousse la nuit, Et la nuit sombre Pousse le jour qui luit D'une obscure ombre.
L'Autonne suit l'Esté, Et l'aspre rage Des vents n'a point esté Apres l'orage.
Mais la fièvre d'amours Qui me tourmente, Demeure en moy tousjours, Et ne s'alente.
Ce n'estoit pas moy, Dieu, Qu'il falloit poindre, Ta fleche en autre lieu Se devoit joindre.
Poursuy les paresseux Et les amuse, Mais non pas moy, ne ceux Qu'aime la Muse.
Helas, delivre moy De ceste dure, Qui plus rit, quand d'esmoy Voit que j'endure.
Redonne la clarté A mes tenebres, Remets en liberté Mes jours funebres.
Amour sois le support De ma pensée, Et guide à meilleur port Ma nef cassée.
Tant plus je suis criant Plus me reboute, Plus je la suis priant Et moins m'escoute.
Ne ma palle couleur D'amour blesmie N'a esmeu à douleur Mon ennemie.
Ne sonner à son huis De ma guiterre, Ny pour elle les nuis Dormir à terre.
Plus cruel n'est l'effort De l'eau mutine Qu'elle, lors que plus fort Le vent s'obstine.
Ell' s'arme en sa beauté, Et si ne pense Voir de sa cruauté La récompense.
Monstre toy le veinqueur, Et d'elle enflame Pour exemple le coeur De telle flame,
Qui la soeur alluma Trop indiscrete, Et d'ardeur consuma La Royne en Crete.
|
Cupidóhoz (Hungarian)Kergeti nap az éjt, a komor éj meg a nappalt, mely sötét homályban ébred.
Nyár után jön az ősz. És a sivár szél haragja sem a bősz vihar után kél.
De amely itt belül égeti lelkem, az a láz sose hűl, egyre mar engem.
Mért kellett szívemet sújtanod, Ámor? Nyiladnak jobb helyet találsz te máshol!
Tréfáld meg bátran itt azt, aki lusta, ne engem, s azt, akit kedvel a múzsa.
Jaj, engem kínozóm kezéből végy ki: gyötrelmem gyilkosom nevetve nézi.
Add vissza elborult szemem világát, oszlasd el éjbe hullt napjaim gyászát.
Könyörgök, Szerelem, lelkemet óvjad, vidd révbe kegyesen törött hajómat.
Kiáltok hevesen, mégiscsak elvet. Ha jobban kérlelem, messzebbre kerget.
Hiába, ha fakón hervad az orcám, nem hajtja zord bakóm szívét az hozzám.
Hiába pengetem néki gitárom, s lep meg a meztelen földön az álom.
A zápor s a komisz, zúgva süvítő szél dühe százszor is kegyesebb, mint ő.
Szépsége pallosát forgatja fennen, de sebre sosem ád írt a kegyetlen.
Mutasd meg, példaképp, hatalmad, Ámor: gyullaszd meg a szívét attól a lángtól,
melytől az ostoba Büblisz is égett, és Kréta asszonya sírba enyészett.
|