Bertrand, Aloysius: Az Éjszaka Gáspárja - A bolond (Gaspard de la Nuit - Le Fou in Hungarian)

Un carolus, ou bien encor, Si l'aimez

mieux, un agneau d'or.

Manuscrits de la Bibliothèque du roi.

La lune peignait ses cheveux avec un démêloir d'ébène

qui argentait d'une pluie de vers luisants les collines,

les prés et les bois.

Scarbo, gnome dont les trésors foisonnent, vannait sur

mon toit, au cri de la girouette, ducats et florins qui

sautaient en cadence, les pièces fausses jonchant la rue.

Comme ricana le fou qui vague, chaque nuit, par la cité

déserte, un oeil à la lune et l'autre - crevé !

- " Foin de la lune ! grommela-t-il, ramassant les jetons

du diable, j'achèterai le pilori pour m'y chauffer au

soleil ! "

Mais c'était toujours la lune, la lune qui se couchait. -

Et Scarbo monnoyait sourdement dans ma cave ducats et

florins à coups de balancier.

Tandis que, les deux cornes en avant, un limaçon qu'avait

égaré la nuit, cherchait sa route sur mes vitraux lumineux.         

Egy máriást? Vagy már tán elég

egy aranybárány?

A Királyi Könyvtár Kézirataiból

Ében bontófésűvel fésülte haját a hold, szentjánosbogár-

esővel ezüstözve be a dombokat, a réteket, a ligeteket.

Scarbo, a töméntelen kincsű törpe, fölöttem a háztetőn

a szélkakas kukorikolásainak közepette rostán dukátokat és

forintokat ráz, ütemesen szökdelnek a pénzdarabok, a

hamisak a földet borítják.

Hogy röhögött minden éjszaka a bolond bekószálva a

várost, egyik szeme folyton a holdon; a másik – rég kifolyt!

– Fene egye a holdat! – dödögte összeszedve az ördög

játékpénzeit –, veszek egy pellengért, legyen hol

sütkéreznem a napon!

De biz mindig csak a hold, a hold hajolt nyugovóra. És

Scarbo csak verte süketen gyors pénzgyártó mozdulatokkal

a pincémben a dukátokat és forintokat.

Mialatt szarvait előrenyújtva, egy csiga, mert eltévedt az

éjben, ablakom kivilágított üvegjén kereste az útját.