Bonnefoy, Yves: A Brancacci-kápolna (Chappelle Brancacci in Hungarian)

Veilleuse de nuit de janvier sur les dalles,

Commme nous avions dit que tout ne mourrait pas !

J'entendais plus avant dans une ombre semblable

Un pas de chaque soir qui descend vers la mer.

Ce que je tiens serré n'est peut-être qu'une ombre,

Mais sache y distinguer un visage éternel.

Ainsi avions nous pris vers des fresques obscures

Le vain chemin des rues impures de l'hiver.

A januári éj mécse a márványpadlón,

Hogy mondtuk, hogy azért nem minden hal meg itt!

Előbb ugyanilyen árnyékban minden este

Lépteket hallottam, lent a tenger felé.

Amit így szorítok, talán nem más, csak árnyék,

De lásd meg rajta az arcot, amely örök.

Nem így mentünk-e a sötét freskók felé

Hiú során a tél szennyes utcáinak.