La Fontaine, Jean de: A földmíves és gyermekei (Le Laboureur et ses Enfants in Hungarian)

Travaillez, prenez de la peine :

C'est le fonds qui manque le moins.

Un riche Laboureur, sentant sa mort prochaine,

Fit venir ses enfants, leur parla sans témoins.

Gardez-vous, leur dit-il, de vendre l'héritage

Que nous ont laissé nos parents.

Un trésor est caché dedans.

Je ne sais pas l'endroit ; mais un peu de courage

Vous le fera trouver, vous en viendrez à bout.

Remuez votre champ dès qu'on aura fait l'Oût.

Creusez, fouiller, bêchez ; ne laissez nulle place

Où la main ne passe et repasse.

Le père mort, les fils vous retournent le champ

Deçà, delà, partout ; si bien qu'au bout de l'an

Il en rapporta davantage.

D'argent, point de caché. Mais le père fut sage

De leur montrer avant sa mort

Que le travail est un trésor.

Dolgozzatok mindig, verejtékezve, vágyón,

a pénz maga édeskeveset ér.

Egy gazdag földmíves, már a halálos ágyon,

fiait hívja, s titkon így beszél:

"Ne adjátok el, mond, soha e földet,

mit apáitok is úgy örököltek:

mert kincs van rejtve benn a mélyen,

hol, nem tudom, de rajta csak serényen,

majd megleli, ki dolgozni nem gyarló.

Már kora nyárban neki lássatok,

kapáljatok és folyton ássatok,

viruljon ki a tarló."

Az apa meghalt, s minden koron át

forgatták a fiúk a boronát.

S az év végén a föld többet terem.

A kincsnek hűlt helye. De végtelen

bölcs ayjuk volt, mert bárha nincs

a mondott kincs, a munka kincs.