Hellaakoski, Aaro: A csuka dala (Hauen laulu in Hungarian)

Kosteasta kodostaan

nous hauki puuhun laulamaan

kun puhki pilvien harmajain

jo himersi päivän kajo

ja järvelle heräsi nauravain

lainehitten ajo

nous hauki kuusen latvukseen

punaista käpyä purrakseen

lie nähnyt kuullut haistanut

tai kävyn päästä maistanut

sen aamun kasteenkostean

loiston sanomattoman

kun aukoellen

luista suutaan

longotellen

leukaluutaan

niin villin-raskaan

se virren veti

että vaikeni

linnut heti

kuin vetten paino

ois tullut yli

ja yksinäisyyden

kylmä syli.

Csuromvíz fészkéből kiszállva

dalolni ment a csuka a fára

szürke felhőkön át a fény

már zuhogott le a tóba

a hullámok a tó ölén

ébredtek ringatózva

s a csuka a fenyő csúcsára hágott

ámult s ropogó piros tobozt rágott

látott hallott és szimatolt

egész a csúcsig így hatolt

s így itta fel míg fenyőtobozt rágcsált

a reggel harmattiszta ragyogását

dalra egyengette

csontos száját

illegette

állkapcáját

és dala oly vadul

oly súlyosan áradt

a fürge madárhad

mintha a vizek súlya

szállt volna fel vele

és a magány zord

hideg öle