Despedida (Spanish)
...el caso no ofrece
ningún adorno para la diadema de las Musas.
Ezra Pound
Me despido de mi mano
que pudo mostrar el paso del rayo
o la quietud de las piedras
bajo las nieves de antaño.
Para que vuelvan a ser bosques y arenas
me despido del papel blanco y de la tinta azul
de donde surgían los ríos perezosos,
cerdos en las calles, molinos vacíos.
Me despido de los amigos
en quienes más he confiado:
los conejos y las polillas,
las nubes harapientas del verano,
mi sombra que solía hablarme en voz baja.
Me despido de las Virtudes y de las Gracias del planeta:
Los fracasados, las cajas de música,
los murciélagos que al atardecer se deshojan
de los bosques de casas de madera.
Me despido de los amigos silenciosos
a los que sólo les importa saber
dónde se puede beber algo de vino,
y para los cuales todos los días
no son sino un pretexto
para entonar canciones pasadas de moda.
Me despido de una muchacha
que sin preguntarme si la amaba o no la amaba
caminó conmigo y se acostó conmigo
cualquiera tarde de esas que se llenan
de humaredas de hojas quemándose en las acequias.
Me despido de una muchacha
cuyo rostro suelo ver en sueños
iluminado por la triste mirada
de trenes que parten bajo la lluvia.
Me despido de la memoria
y me despido de la nostalgia
-la sal y el agua
de mis días sin objeto -
y me despido de estos poemas:
palabras, palabras -un poco de aire
movido por los labios- palabras
para ocultar quizás lo único verdadero:
que respiramos y dejamos de respirar. Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | http://www.uchile.cl |
|
Búcsút mondok (Hungarian)
az eset nem kínál
semmi éket a Múzsa-diadémra
Ezra Pound
Búcsút mondok a kezemnek,
mely a sugár útját megmutatta
és a kövek nyugalmát
a tavalyi hó alatt.
Hogy feltámadjon erdő és homokpart,
búcsút mondok fehér papírnak s kék tintának is,
amelyből lomha folyamok fakadtak,
disznók az utcákon, s a malmok kiürültek.
Búcsút mondok barátaimnak,
akikben olyannyira bíztam:
a nyulaknak és a molyoknak,
s a nyár rongyos felhőinek,
az árnyékom szokott csendesen beszélni.
Búcsút mondok a bolygó Erényeinek s Bájainak:
a lecsúszottaknak, a zenélődobozoknak,
a denevéreknek, melyek alkonyórán leválnak
a faházak erdejének fáiról.
Búcsút mondok szótlan barátaimnak,
akiknek nincsen gondjuk semmi-másra,
csak hogy hol lehet inni egy jót,
és akiknek számára minden
nap arra alkalom csak,
hogy divatjamúlt nótákra gyújtsanak.
Búcsút mondok egy leánynak,
ki azt se kérdve, szeretem-e vagy sem,
énvelem tartott és mellém feküdt le
ilyen estéken, mint ez is, tele
füstjével a járdákon égetett avarnak.
Búcsút mondok egy leánynak,
akinek csak álmomban látom arcát,
bús lámpafényében derengve
az esőben elvesző vonatoknak.
Búcsút mondok az emlékezetnek,
és búcsút mondok a nosztalgiának
- céltalan napjaim
sójának és vizének -
és búcsút mondok mind e verseimnek:
szavak, szavak - egy parányi fuvallat,
amit az ajkak keltenek - szavak,
melyek a tán egyetlen igazságot takarják:
hogy lélegzünk s megszűnünk lélegezni.
Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | T. I. |
|