Vega, Lope de: Ereszd el, zord juhász, a bari gyapját (Suelta mi manso in Hungarian)

Suelta mi manso, mayoral extraño,

pues otro tienes de tu igual decoro;

deja la prenda que en el alma adoro,

perdida por tu bien y por mi daño.

Ponle su esquila de labrado estaño

y no le engañen tus collares de oro;

toma en albricias este blanco toro

que a las primeras yerbas cumple un año.

Si pides señas, tiene el vellocino

pardo, encrespado, y los ojuelos tiene

como durmiendo en regalado sueño.

Si piensas que no soy su dueño, Alcino,

suelta y verásle si a mi choza viene,

que aun tienen sal las manos de su dueño.

Ereszd el, zord juhász, a bari gyapját,

nyájadban díszesebb bárányka béget,

hagyd meg kincsemet lelkem gyönyörének,

ki javamat káromra elragadnád.

Hadd fülelje ón-csöngettyűje hangját,

ne bolondítsa aranyos nyakéked;

elsőfű bikát vágatok, fehéret,

csak őt ne kívánd, szívem ártatlanját.

Ha jelét kérdezed - a gyapja barna

és fürtje dús; mintha nyitva se volna:

ajándék álom felhőzik szemében.

Ha bizonyság kell, Alcino, szavamra,

ereszd el s meglásd, betér udvaromra,

hisz van még só gazdája tenyerében.