Borges, Jorge Luis: Jelek (Signos in Hungarian)

A Susana Bombal

Hacia 1915, en Ginebra, vi en la terraza de un museo una alta campana con caracteres chino. En 1976 escribo estas líneas:

Indescifrada y sola, sé que puedo

ser en la vaga noche una plegaria

de bronce o la sentencia en que se cifra

el sabor de una vida o de una tarde

o el sueño de Chuang Tzu, que ya conoces

o una fecha trivial o una parábola

o un vasto emperador, hoy unas sílabas,

o el universo o tu secreto nombre

o aquel enigma que indagaste en vano

a lo largo del tiempo y de sus días.

Puedo ser todo. Déjame en la sombra.

Susana Bombalnak

1915 körül egy genfi múzeum teraszán láttam egy harangot, melyre kínai írásjelek voltak rávésve. 1976-ban írom róla e sorokat.

Tudom, e kósza éj megfejthetetlen

magányában lehetnék bronzba vésett

ima, vagy egy mondat, mely máig őrzi

egy élet izét, vagy egy délutánét,

vagy Dzsuang-szi jól ismert régi álmát,

egy napihírt vagy egy példázatot,

vagy egy császárt, ki már csak egy-két szótag,

vagy a világot, vagy titkolt neved,

vagy a talányt, amit hiába faggatsz

az idők és a napok végeztéig.

Bármi lehetnék. Hagyjatok homályban.