Borges, Jorge Luis: Angélica emlékére (En memoria de Angélica in Hungarian)
|
|
En memoria de Angélica (Spanish)¡Cuántas posibles vidas se habrán ido en esta pobre y diminuta muerte, cuántas posibles vidas que la suerte daría a la memoria o al olvido!
Cuando yo muera morirá un pasado; con esta flor un porvenir ha muerto en las aguas que ignoran, un abierto porvenir por los astros arrasado.
Yo, como ella, muero de infinitos destinos que el azar no me depara; busca mi sombra los gastados mitos
de una patria que siempre dio la cara. Un breve mármol cuida su memoria; sobre nosotros crece, atroz, la historia.
|
Angélica emlékére (Hungarian)Hány lehetséges élet múlt el és veszett bele e szegény kis halálba, hány lehetséges élet, arra szánva, hogy egyszer emlék lesz vagy feledés!
Ha én meghalok, velem csak a múlt hal, de e virágszállal egész jövendő lett a tudatlan vizekbe veszendő, mit a csillagok ragadtak magukkal.
Az enyém is, akár az ő halála, számtalan sorsé, mit a sors elorzott, hazámban, mely mindig arcát kinálta,
homályommal holt mítoszokba botlok. Emlékét egy márványlap tartja fenn, fölöttünk nő a vad történelem.
|
