Borges, Jorge Luis: Egy macskához (A un gato in Hungarian)

No son más silenciosos los espejos

ni más furtiva el alba aventurera;

eres, bajo la luna, esa pantera

que nos es dado divisar de lejos.

Por obra indescifrable de un decreto

divino, te buscamos vanamente;

más remoto que el Ganges y el poniente,

tuya es la soledad, tuyo el secreto.

Tu lomo condesciende a la morosa

caricia de mi mano. Has admitido,

desde esa eternidad que ya es olvido,

el amor de la mano recelosa.

En otro tiempo estás. Eres el dueño

de un ámbito cerrado como un sueño.

A tükrök nem lehetnek csöndesebbek,

a kósza hajnal nem oson puhábban,

az a párduc vagy te a holdsugárban,

kit csak tisztes távolból leshetünk meg.

Valamely titkos égi rendeletnél

fogva, szemünk hiába is keresne,

messzebb, mint a Gangesz s a naplemente,

te vagy a magány és te vagy a rejtély.

Becéző kezemnek szívesen enged

hátad. Egy feledésbe ment öröklét

óta kész vagy magad átadni önként

a kezekből sugárzó szeretetnek.

Más időben élsz. Úr vagy hét határon -

egy országé, amely zárt, mint az álom.