Alberti, Rafael: Elveszett paradicsom (Paraíso perdido in Hungarian)
|
Paraíso perdido (Spanish)A través de los siglos por la nada del mundo yo, sin sueño, buscándote.
Tras de mí, imperceptible, sin rozarme los hombros, mi ángel muerto, vigía.
¿Adónde el Paraíso, sombra, tú que has estado? Pregunta con silencio.
Ciudades sin respuesta, ríos sin habla, cumbres sin ecos, mares mudos.
Nadie lo sabe. Hombres fijos, de pie, a la orilla parada de las tumbas,
me ignoran. Aves tristes, cantos petrificados, en éxtasis el rumbo,
ciegas. No saben nada. Sin sol, vientos antiguos, inertes, en las leguas
por andar, levantándose calcinados, cayéndose de espaldas, poco dicen.
Diluidos, sin forma la verdad que en sí ocultan, huyen de mí los cielos.
Ya en el fin de la Tierra, sobre el último filo, resbalando los ojos,
muerta en mí la esperanza, ese pórtico verde busco en las negras simas.
¡Oh boquete de sombras! ¡Hervidero del mundo! ¡Qué confusión de siglos!
¡Atrás, atrás! ¡Qué espanto de tinieblas sin voces! ¡Qué perdida mi alma!
- Ángel muerto, despierta. ¿Dónde estás? Ilumina con tu rayo el retorno.
Silencio. Más silencio. Inmóviles los pulsos del sinfín de la noche.
¡Paraíso perdido! Perdido por buscarte, yo, sin luz para siempre.
|
Elveszett paradicsom (Hungarian)Századokon keresztül, a semmiségen által álmatlanul kereslek.
Mögöttem észrevétlen nem is súrolva vállam, halott angyalom őrt áll.
A Paradicsom hol van. árnyék, ami te voltál? Kérdésre csönd a válasz.
Városok nem felelnek, visszhangtalan hegyormok, zord folyók, néma tenger.
Senki se tudja. Dermedt népek állnak a parton, akár egy síri szemle,
nem látnak. Bús madárkák, trillák, kővé meredve, röptök, megtébolyodva,
vakok. Semmit se tudnak. Káptalan, régi, lankadt, már mérföldekre gyenge
szelek, kiégve kelnek, máris visszazuhannak, hanyatt, szavuk se hallik.
Formátlanul, feloldva a bennrejlő igazság: szökik az ég előlem.
Világ végére érve, szélére mindeneknek, megcsusszanó szememmel,
elszökik a reménység, hogy sötét szurdokokban zöld oszlopsorra leljek.
Ó, árnyak szűk nyilasa! Világ vágyakozása! Kavargó ezredévek!
Csak vissza! Vissza! Néma sötétség borzadálya! Hová zuhant a lelkem!
- Holt angyalom, fel, ébredj. Hol vagy? világosítsd meg nekem a visszautat.
Csend van. És újra csak csend. Lüktetés sincs az éji végtelenség erében.
Vesztett Paradicsom, te! Elvesztél, mert kereslek fény nélkül, mindörökre.
|
