Pizarnik, Alejandra: A szél lánya (Hijas del viento in Hungarian)

Han venido.
Invaden la sangre.
Huelen a plumas,
a carencia,
a llanto.
Pero tú alimentas al miedo
y a la soledad
como a dos animales pequeños
perdidos en el desierto.

Han venido
a incendiar la edad del sueño.
Un adiós es tu vida.
Pero tú te abrazas
como la serpiente loca de movimiento
que sólo se halla a sí misma
porque no hay nadie.

Tú lloras debajo de tu llanto,
tú abres el cofre de tus deseos
y eres más rica que la noche.

Pero hace tanta soledad
que las palabras se suicidan.

Eljöttek.
Behatolnak a vérbe.
Olyan szaguk van, mint a tollaknak,
a szükségnek,
a sírásnak.
De te táplálod a félelmet
és a magányt
mint két kis állatot
amik elvesztek a sivatagban.

Azért jöttek,
hogy elégessék az álmok korát.
Az életed a búcsúzás.
De átöleled magad
mint a mozgás őrült kígyója,
ami csak azért találja meg magát
mert senki más nincs mellette.

Zokogsz a könnyeid mögött,
kinyitod vágyaid kincsesládáját
és gazdagabb vagy, mint az éjszaka.

De közben olyan nagy a magány
hogy a szavak megölik magukat.