Schwartz, Delmore: Késő ősz Velencében (Late Autumn in Venice in Hungarian)

(after Rilke)

The city floats no longer like a bait
To hook the nimble darting summer days.
The glazed and brittle palaces pulsate and radiate
And glitter. Summer's garden sways,
A heap of marionettes hanging down and dangled,
Leaves tired, torn, turned upside down and strangled:
Until from forest depths, from bony leafless trees
A will wakens: the admiral, lolling long at ease,
Has been commanded, overnight -- suddenly --:
In the first dawn, all galleys put to sea!
Waking then in autumn chill, amid the harbor medley,
The fragrance of pitch, pennants aloft, the butt
Of oars, all sails unfurled, the fleet
Awaits the great wind, radiant and deadly.

(Rilke után)

Nem csalétekként úszik már a város,
Hogy rabul ejtse a nyár suhanó napjait.
A zománcos üvegpaloták sugaras fényözöne
Lüktet. A nyár kertje lebeg,
Egy sereg marionett csüng himbálózva,
Fejjel lefelé, fullad, fáradt és tépett mind a falevél:
Míg erdő mélyéről csontos, kopár fákról
Ébred egy akarat: a lustán elnyúló tengernagy
Parancsot kapott az éj folyamán – hirtelen –:
Tengerre szálljon mind a gálya hajnalhasadásra!
Kikötői forgatagban, őszi fagyra kelve
Szurokszag, a felvont zászlók, evezők
Nyele, minden vitorla bontva, a flotta
A nagy szélre vár, sugárzón és halálosan.