This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Wayman, Tom: Munkaidő (The Factory Hour in Hungarian)

Portre of Wayman, Tom

The Factory Hour (English)

The sun up through a blue mist
draws its own tide: this is the factory hour.
As I drive east, I pass dozens like myself
waiting on the curb for buses, for company crummies,
for car pools: grey plastic lunch buckets,
safety boots, old clothes. All of us pulled
on the same factory tide.

The plant's parking lot
is the dock; the small van of the industrial caterers
has opened at the furthest gate through the fence: coffee, cigarettes,
sandwiches. Walking in through the asphalt yard
we enter the hull of the vessel.

The great hold is readying itself for the voyage. Steam
rises slowly from the acid cleaning tanks
near the small parts conveyer and spray booth.
We pass to the racks of cards; sudden clang of a rolling machine
but otherwise only the hum of voices, generators, compressors.
Click and thump of the cards at the clock. The slow movement
of those already changed into blue coveralls.

The hooter sounds, and we're cast off. First coughs
and the mutter of the forklift engines.
Then the first rivets shot home in the cab shop's metal line.
Air hoses everywhere connected, beginning to hiss, the whir
of the hood line's drills. The first bolts are tightened:
the ship underway on the water of time.

Howl of the routers: smell of fibreglass dust.
Noise of the suction vacuum, the cutter, the roar
of dollies trundled in for a finished hood. And the PA endlessly calling
for partsmen, for foremen, for chargehands:
Neil Watt to Receiving please, Neil Watt.
]eff Adamanchuck to Sheet Metal.
Dave Gibbard to Gear Shop… to Parts Desk… Sub-Assembly.

The hooters marking the half-hours, the breaks,
the ship plunging ahead. The PA sounding
Call 1 for the superintendent; Call 273; Call guardhouse; Call switchboard.
Lunch at sea: sprawled by the hoods in ordinary weather
or outside at the doors to the parts-yard if fine; whine of the fans
and the constant shuttling of the forklifts
show that the ship still steams. Then the hooter
returns us back to the hours of eyebolts,
grilles, wiring headlamps, hoodguides, shaping and
sanding smooth the aircleaner cutouts. On and on
under the whir of the half-ton crane, rattle of the impact wrench
grating of new hood shells as they are dragged onto a pallet.

To the last note of the hooter: the boat returned to its City.
A final lineup at the timeclock, and out through the doors
to the dockside parking lot. Late afternoon:
I drive into the tide of homebound traffic, headed west now
still moving into the sun.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://repository.usfca.edu

Munkaidő (Hungarian)

Kék ködön át a kelő nap
vonja önnön dagályát: a munkaidő kezdete.
Keletnek hajtva elhaladok több tucat
sorstársam mellett: az üzemi buszra várnak,
kolléganőkre. Éthordók szürke műanyagból,
gumicsizmák, öreg ruhák. Mindannyiunkat
besodor a gyárba a hullám.

A dokknál
parkolunk. Kis teherautójával a mozgóbüfés már
kinyitott a legtávolabbi kapunál: kávé, cigaretta,
szendvics. Az udvar asztfaltján végighaladva
a hajótestbe lépünk.

A nagy test készülődik az útra. Gőz
száll föl lassan a tisztítótartályokból, a
a konvejor és a festőfülke mellől.
Elmegyünk a blokkolóóra mellett; a lemezvágó ollók hirtelen
robaja; azután már csak az általános moraj: a generátorok, kompresszorok.
Kattog a blokkolóóra. Akik már
kék kezeslábast öltöttek, megfontoltan mozognak.

Sziréna szól, vízre vagyunk bocsátva. Emelő-
villák köhécselése, mormolása.
Most lövik be az első szögecseket a gépészfülke fémfalába.
Fúrókat pörgetnek a sziszegő
légvezetékek. Megszorítanak néhány csavart:
indul a hajó az idő vizein.

Horonygyalu süvölt: üveggyapot szaga.
Légelszívó zaja; a targoncák is bezörögnek
a kész burkolatért. A hangosbeszélő szüntelen harsog
segédmunkásnak, művezetőnek:
„Neil Wattot a portán várják, Neil Watt, figyelem!
Jeff Adamanchukot várják a lemezüzemben!
Dave Giberson a részszereldébe… az alkatrészkiadóba…"

A félórákat, a szüneteket sziréna jelzi,
a nagy hajó halad. A hangszóró üvölt:
„A műhelyfőnököt hívják az egyesen… a rendészet… a központon…"
Ebéd a tengernél: ha átlagos idő van, a burkolólemezeknél,
vagy a szerelde udvarán, ha süt a nap; a ventillátorok
nyivákolása, emelővillák járás-kelése
mutatja: a hajó még gőzölög. Majd a sziréna
visszavezényel a rácsok, szemescsavarok,
fejlámpák, burkolatok, szellőzőlemezek
idejébe. És minden megy tovább
a féltonnás daru zörgése alatt, kattog a nyomatékkulcs,
s a burkolólemez, amint a szállítólapra felráncigálják, vadul csikorog.

Az utolsó szirénahang: a hajó megtér városába.
Még egy utolsó sorbanállás a blokkolónál, majd ki az ajtón,
a parkolóba a dokknál; már késő délután van:
elvegyülök a hazafelé áramló forgalomban, mely most nyugatnak,
ismét a nap felé tart.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationR. Zs.

minimap