Shelley, Percy Bysshe: Ha a lámpa eltört (When the lamp is shattered in Hungarian)

When the lamp is shattered

The light in the dust lies dead -

When the cloud is scattered,

The rainbow's glory is shed.

When the lute is broken,

Sweet tones are remembered not;

When the lips have spoken,

Loved accents are soon forgot.

As music and splendour

Survive not the lamp and the lute,

The heart's echoes render

No song when the spirit is mute -

No song but sad dirges,

Like the wind through a ruined cell,

Or the mournful surges

That ring the dead seaman's knell.

When hearts have once mingled,

Love first leaves the well-built nest;

The weak one is singled

To endure what it once possessed.

O Love! who bewailest

The frailty of all things here,

Why choose you the frailest

For your cradle, your home, and your bier?

Its passions will rock thee,

As the storms rock the ravens on high;

Bright reason will mock thee,

Like the sun from a wintry sky.

From thy nest every rafter

Will rot, and thine eagle home

Leave thee naked to laughter,

When leaves fall and cold winds come. 

Ha a lámpa eltört,

porba fúl a sugár;

ha oszolnak a felhők,

a szivárvány is tovaszáll;

lant húrja ha pattant,

édes dala semmibe vész;

ajk csókja ha csattant,

jön utána a gyors feledés.

Mint mécset a szikra

nem él túl, s húrt a zene,

nem zendül a szív, ha

a lelket csend töri le:

csak gyászdala hallik,

mint szél romokon ha fut át

s tenger ha morajlik

halottért sírva imát.

Fészket mire sző két

szív, a szerelem kiröpül

s otthagyja a gyöngét

a multtal egyedül.

Szerelem, ha szégyen,

hogy minden ingatag,

mért kell neked éppen

a szív, a legingatagabb?

Vad láza sodor majd,

mint vihar a varjakat;

hidegen gunyol majd

az ész, mint téli nap;

nem véd puha ketrec,

sas-fészked elrohad

s csupaszon didereghetsz,

ha hull a levél s jön a fagy.