Green, Stephanie: A sebhely tündérmeséje (Fairytale to Scar in Hungarian)

I saved a gift for my future prince
A gift that can only once be given,
But stolen from me, I can only cry
Who wants a used, discarded wench?

Vendettas, anger contrived my soul
Filled where once had been a heart.
A dead man's walk became my life
The selfish attack now takes its toll.

I, first, too young to understand
The brand, The Mark, was placed on me...
Confused with doubt, no sense of worth
The Maker's virtue, no longer at hand.

The dream that wasn't Their's to take
Now haunts my nightmares, endlessly.
Vulnerable, hurt, once innocent, naive
Left to a path that I must fake.

Turn back the clock, Just one more chance!
To choose a different destination
A prince to come, to rescue me...

No.

Trust only myself. Alone. I dance.

Egy ajándékot óvtam jövőm hercegének,
ajándékot mely csak egyszer adható,
de ellopták tőlem, csak sírásra futja,
ki örülne egy használt s kidobott tehénnek?

Vendettát, bosszút kieszelt lelkem
megtöltve hol valaha szívem rejtezett.
Az önző támadás most szedi vámját
egy halott ember sétája lett életem.

Én először, túl fiatal ki nincs eszénél
érteni mi a márka, a jel, ami rám került…
Zavaros kétség, érték érzetének hiánya,
a Teremtő erénye nem hosszabb kezénél.

Az álom, hogy nem volt aki fogjon
most rémálmomban kísért, végtelen.
Gyenge, fájó, egykor ártatlan, naiv
a bal úton, látom muszáj, hogy csaljon.

Fordulj vissza óra, ​legyen még egy esélyem!
Választani egy másik célállomást
jöjjön egy herceg, hogy megmentsen…

Nem.

Csak magamban bízva. Egyedül. Táncolok.