Glück, Louise: A piros pipacs (The Red Poppy in Hungarian)

The great thing
is not having
a mind. Feelings:
oh, I have those; they
govern me. I have
a lord in heaven
called the sun, and open
for him, showing him
the fire of my own heart, fire
like his presence.
What could such glory be
if not a heart? Oh my brothers and sisters,
were you like me once, long ago,
before you were human? Did you
permit yourselves
to open once, who would never
open again? Because in truth
I am speaking now
the way you do. I speak
because I am shattered.

A lényeg
az, hogy ne legyen
józan eszed. Érzéseim,
vannak nekem, azok
uralnak. A mennyországban
van nekem atyám,
úgy hívják, nap, őérte
nyílok meg, őneki mutatom
saját szívem tüzét, azt a tüzet,
ami akár az ő jelenléte.
Mi is lehetne más efféle glória,
ha nem a szív? Ó, testvéreim,
mielőtt emberekké lettetek, réges-rég,
valaha, olyanok voltatok, mint én? És ti,
kik sosem nyíltatok megint,
hagytátok magatoknak azt, hogy
egy ízben viruljatok? Mert voltaképpen
elbeszélem most,
hogyan is tesztek ti. Beszélek,
merthogy összetörtem én.