Sitwell, Edith: A szultán dala (The Soldan’s Song in Hungarian)

When green as a river was the barley,
Green as a river the rye,
I waded deep and began to parley
With a youth whom I heard sigh.
'I seek', said he, 'a lovely lady,
A nymph as bright as a queen,
Like a tree that drips with pearls her shady
Locks of hair were seen;
And all the rivers became her flocks
Though their wool you cannot shear,
Because of the love of her flowing locks,
The kingly sun like a swain came strong,
Unheeding of her scorn,
Wading in deeps where she has lain,
Sleeping upon her river lawn
And chasing her starry satyr train.
She fled, and changed into a tree,
That lovely fair-haired lady
And now I seek through the sere summer
Where no trees are shady!'

Zöld volt az árpa, mint víz a folyóban,        
a rozs zöld, mint a folyók.    
Belegázoltam, s megszólitottam       
az ifjút, aki sóhajtozott.        
„Ékes hölgyet keresek - mondta       
nimfát, királyi nőt.     
Éjfürtje sűrűjéből, mintha     
fa volna, gyöngy pörög.        
Nyájként tereli a folyót,        
bár gyapját nyírni nem lehet, 
mert a hölgy haja csábitóbb. 
Hattyú-lovagként jött a föld felett   
a hősi nap, haragjától se félt, 
s a völgybe, hol a hölgy pihent,        
merészen arra tért,     
s elűzte a szatír-kíséretet.      
Szép fürtű hölgyem, kire vártam,     
elmenekült s fa lett... 
Őt keresem a kopár nyárban,
hol árnyat fa se vet."