Donne, John: Elégia XX Vetkező kedveséhez (Elegy XX To his mistress going to bed in Hungarian)

Come, madam, come, all rest my powers defy ;

Until I labour, I in labour lie.

The foe ofttimes, having the foe in sight,

Is tired with standing, though he never fight.

Off with that girdle, like heaven's zone glittering,

But a far fairer world encompassing.

Unpin that spangled breast-plate, which you wear,

That th' eyes of busy fools may be stopp'd there.

Unlace yourself, for that harmonious chime

Tells me from you that now it is bed-time.

Off with that happy busk, which I envy,

That still can be, and still can stand so nigh.

Your gown going off such beauteous state reveals,

As when from flowery meads th' hill's shadow steals.

Off with your wiry coronet, and show

The hairy diadems which on you do grow.

Off with your hose and shoes ; then softly tread

In this love's hallow'd temple, this soft bed.

In such white robes heaven's angels used to be

Revealed to men ; thou, angel, bring'st with thee

A heaven-like Mahomet's paradise ; and though

Ill spirits walk in white, we easily know

By this these angels from an evil sprite ;

Those set our hairs, but these our flesh upright.

Licence my roving hands, and let them go

Before, behind, between, above, below.

O, my America, my Newfoundland,

My kingdom, safest when with one man mann'd,

My mine of precious stones, my empery ;

How am I blest in thus discovering thee !

To enter in these bonds, is to be free ;

Then, where my hand is set, my soul shall be.

Full nakedness !  All joys are due to thee ;

As souls unbodied, bodies unclothed must be

To taste whole joys.   Gems which you women use

Are like Atlanta's ball cast in men's views ;

That, when a fool's eye lighteth on a gem,

His earthly soul might court that, not them.

Like pictures, or like books' gay coverings made

For laymen, are all women thus array'd.

Themselves are only mystic books, which we

–Whom their imputed grace will dignify –

Must see reveal'd.   Then, since that I may know,

As liberally as to thy midwife show

Thyself ; cast all, yea, this white linen hence ;

There is no penance due to innocence :

To teach thee, I am naked first ; why then,

What needst thou have more covering than a man?

Jöjj, asszonyom, pihenni  ún erőm,

ha nem dolgozom, kín a pihenőm.

S aki ellenfelére rátalál,

kifárad majd, ha nem harcol, csak áll.

El öveddel, mint égöv, ragyogó,

de sokkal szebb világot átfogó,

e mellvérttel, melyen az ostobák

szeme a fénytől nem juthat tovább,

e fűzővel, mert szép harmóniád

jelzi, hogy már időszerű az ágy,

s a halcsont kelti irigységemet,

mert közeledben és nyugton lehet.

Ha szép testedről a ruha lehull,

virágos rétről árnyék elvonul.

Le ezt a sodronykoszorút, terem

hajból font diadém is fejeden.

Le a cipőkkel, lábadra a lágy,

szentelt szerelmi templom vár, az ágy.

Angyal-fehér ruhádat viseled,

oly angyal vagy, ki hozod Mohamed

Paradicsomát, s habár épp ilyen

fehér az ing a gonosz lelkeken,

rossz vagy jó szellem, onnan megtudom

égnek a hajam áll-e vagy husom.

Kóbor kezemnek adj szabad utat,

hátul, elöl, s ha fenn, ha lenn kutat.

Új Amerikám vagy te, mégpedig

úgy biztos, ha egy férfi népesít.

Ó, aranybányám, ó, csodás telep!

Boldog vagyok, hogy felfedeztelek.

Szabaddá tesz majd az, ami leköt:

s kezem helyére pecsétet ütök.

Csak pőrén! Mint a lélek testtelen

örül, a test meg úgy, ha meztelen.

A nők testén az ékkő úgy vakít,

mint Atalanta labdákat hajít

a bolondok szemébe, hogy ezek

ne testet, hanem díszt keressenek.

A női dísz, akár a képkeret,

s kötés, melyet a laikus szeret.

Pedig a nők misztikus könyvek itt:

minket képzelt szentségük mentesít,

s megnyílik értelmük. Nos, asszonyom,

akár a bábának, oly szabadon

mutasd magad. E vásznat dobd le már,

ártatlanságért bűnbánat se jár.

Csupaszon állok én is teeléd –

egy férfi takarónak nem elég?