Donne, John: Szent szonettek 14 (Holy Sonnets XIV. in Hungarian)

Batter my heart, three-person'd God ; for you

As yet but knock ; breathe, shine, and seek to mend ;

That I may rise, and stand, o'erthrow me, and bend

Your force, to break, blow, burn, and make me new.

I, like an usurp'd town, to another due,

Labour to admit you, but O, to no end.

Reason, your viceroy in me, me should defend,

But is captived, and proves weak or untrue.

Yet dearly I love you, and would be loved fain,

But am betroth'd unto your enemy ;

Divorce me, untie, or break that knot again,

Take me to you, imprison me, for I,

Except you enthrall me, never shall be free,

Nor ever chaste, except you ravish me.

Döngesd szívem, Szentháromság, ne csak

kopogtass; védj, sugallj, ne csak ragyogj;

hogy állni tudjak, dönts le, haragod

küldd rá, cibálj, égess, új létet adj.

Más vára: én, bitorló úr alatt,

beengednélek s tétlen maradok;

helytartód: elmém dolga volna, hogy

védjen, de lám, ő hitvány gyönge rab.

Mégis szeretlek, s hogy szeressenek,

ez vágyam, ám eljegyzett ellened;

tépd el, oldd fel e kötelékemet,

s magadhoz végy, hogy foglyoddá legyek;

ha gúzsba nem kötsz, nem leszek szabad,

sem szűz, ha nem megejtve általad.