Thomas, Dylan: Dajkáld a fényt (Foster the Light in Hungarian)
Foster the Light (English)Foster the light nor veil the manshaped moon, Nor weather winds that blow not down the bone, But strip the twelve-winded marrow from his circle; Master the night nor serve the snowman's brain That shapes each bushy item of the air Into a polestar pointed on an icicle.
Murmur of spring nor crush the cockerel's eggs, Nor hammer back a season in the figs, But graft these four-fruited ridings on your country; Farmer in time of frost the burning leagues, By red-eyed orchards sow the seeds of snow, In your young years the vegetable century.
And father all nor fail the fly-lord's acre, Nor sprout on owl-seed like a goblin-sucker, But rail with your wizard's ribs the heart-shaped planet; Of mortal voices to the ninnies' choir, High lord esquire, speak up the singing cloud, And pluck a mandrake music from the marrowroot.
Roll unmanly over this turning tuft, O ring of seas, nor sorrow as I shift From all my mortal lovers with a starboard smile; Nor when my love lies in the cross-boned drift Naked among the bow-and-arrow birds Shall you turn cockwise on a tufted axle.
Who gave these seas their colour in a shape, Shaped my clayfellow, and the heaven's ark In time at flood filled with his coloured doubles; O who is glory in the shapeless maps, Now make the world of me as I have made A merry manshape of your walking circle.
|
Dajkáld a fényt (Hungarian)Dajkáld a fényt, s a Hold arcát se fedd el, Ha szélbe állsz, hát csontjaidba metsszen, S hámozd elő a körbe-fújt velőt; Élj az éjjel, hófénytől óvd agyad, Egyetlen jégcsap tűjén ne fagyassz Sarkcsillaggá ág-bogas levegőt.
Zúgj tavasz-ártól, s kakastojást kikölts, Fügébe évszak szárát vissza sem püföld, De plántálj négyszer-termő mesgyét birtokodra; Lángföldjeid műveld fagy idejében, Rőt-szemü gyümölcsösbe hómagot vess, S növény-évszázadot ifjúkorodba.
Nemző légy mindenen, csont-szérün is; csak Bagolymagból ne hajts ki ördögfattyat, Varázsbordád övezze szív-planétánk; Halandók hangján s kergék kórusán át Igéd, hatalmas úr, zengő felhőkre mérd föl, S tépj mandragóra-dalt velőgyökérből.
Embertelen görögj forgó bozonton, Tenger-kerék, s meg ne szánj, hogy kisiklom Csillaghajós mosollyal a halandó Szerelmekből: se őket, csonthalomban, Pőrén, szél-ajzott pléhmadárseregben; S te borzas tengelyen ne szélkakaskodj.
Ki színben formát adtál tengereknek, Gyúrtad agyag-másom, s a vízözönben Égi bárkád megnyílt sok tarka párnak, Ó, térkép álló dicsősége, formálj Engem világgá, ahogy köreid már Az én derűs ember-képemre járnak.
|