Jarrell, Randall: Egy spanyol földön elesettért (A Poem for Someone Killed in Spain in Hungarian)

Though oars are breaking the breathless gaze

Of the summer’s river, the head in the reeds

Has its own succes; but time is brimming

From the locks in blood, and the finished heart

Gasps, "I am breathing with joy-" and joy

Suffuses with its blood the difficult fields

Where the dogs are baying. "I am not angry, "

Thinks the fox. Nor is death. And the leaves

Of the light summer are too new to joy

To think that their friend is dying, and their whispers

Are not patient but breathless, are passionate

With the songs of the world where no one dies.

Bár evezők törik meg a nyári folyó

Rezzenetlen színét, a nád közt e fő már

Más sorsra ring; ám az Idő túlárad

A vér zsilipjén, s a bevégezett szív   

Így zihál még: „Az öröm tör meg" - s az öröm

Önti el vérével a hepehupás földet,

Hol a kutyák csaholnak. „Nem haragszom" -

Így a róka. A halál sem. A könnyű nyári

Leveleknek még túl friss az öröm, hogysem

Sejthetnék, barátjuk meghal; suttogásuk

Nem türelmes, csak fojtott, szenvedélyük

Egy világról szól, hol nem hal meg senki.