Moore, Thomas: Hajók találkozása (The Meeting of the Ships in Hungarian)

When o'er the silent seas alone,

For days and nights we've cheerless gone,

Oh they who've felt it know how sweet,

Some sunny morn a sail to meet.

Sparkling at once is every eye,

"Ship ahoy!" our joyful cry;

While answering back the sounds we hear,

"Ship ahoy!" what cheer? what...cheer?

Then sails are backed, we nearer come,

Kind words are said of friends and home;

And soon, too soon, we part with pain,

To sail o'er silent seas again.

Mikor a csendes tengeren egyedül merengsz,

Éjek s napok vigasztalan váltásán borongsz,

Ó, akik már tudják és érezték mily édes;

Szép napos reggelen: egy vitorla bámul felétek.

Minden szem felfénylik hirtelen,

"Hajó, Ahoy!” csak öröm legyen,

Míg halljuk vissza a válasz hangjait;

"Hajó, Ahoy!" milyen kaja? mit...faltok itt?

A szélirányból közelebb jövünk,

Barátok és haza csöndes örömünk;

És hamar, túl hamar, újra fáj,

A vitorla-távol s a  néma tengerár.