Kr. u. 400.
A színész, akit mulattatásukra hívtak,
válogatott epigrammákat is szavalt.
A kertre néző nagy teremben
enyhe virágillat gomolygott,
elkeveredve a gondosan öltözött
öt szidóni ifjú illatszerével.
Felolvastak. Meleagroszt, Krinagoraszt, Rhianoszt.
De amikor a színész azt szavalta:
„Itt nyugszik Aiszkhülosz, Euphorión fia -"
(a kelleténél tán jobban is kiemelve
azt, hogy bátor vitéz s marathóni liget),
tüstént felpattant egyikük, okos fiú,
fanatikus irodalmár, és így kiáltott:
„Énnekem nem tetszik e négysoros.
Gyávaságról árulkodnak e kitételek.
Én azt mondom, add minden erődet a műnek,
s minden tudásod, s akkor is művedre gondolj,
ha bajban vagy, ha végórád közelget.
Ezt várom, ezt követelem tetőled.
S nem azt, hogy végképp kihullajtsd fejedből
a Tragédia tündöklő Igéjét -
Agamemmnónt, a nagyszerű Prométheuszt,
Oresztész s Kasszandra bemutatását,
a Heten Tbébai ellen-t –, és csak azt jegyezd fel,
hogy a tömegben, a katonákkal együtt
te is ott harcoltál Artaphernész és Datisz ellen."
Szidón - jelentős város Szíria partvidékén a hellenisztikus korban.
Meleagrosz, Krinagorasz - kisebb jelentőségű erotikus epigrammaköltők az i. e. 1. sz.-ban.
Rhianosz - epigrammaköltő az i. e. 3. sz.-ban.
Itt nyugszik Aiszkhülosz - a tragédiaköltő - aki fiatalon részt vett a marathóni csatában – sírfelirata a szürakuszai Gelában.
Artaphernész, Datisz - a Marathónnál küzdő perzsa sereg két vezére.