Kavafis, Konstantinos: Az öregek lelke (Η Ψυχές των Γερόντων in Hungarian)

Μες στα παληά τα σώματά των τα φθαρμένα
κάθονται των γερόντων η ψυχές.
Τι θλιβερές που είναι η πτωχές
και πώς βαρυούνται την ζωή την άθλια που τραβούνε.
Πώς τρέμουν μην την χάσουνε και πώς την αγαπούνε
η σαστισμένες κι αντιφατικές
ψυχές, που κάθονται —κωμικοτραγικές—
μες στα παληά των τα πετσιά τ’ αφανισμένα.

Kivénhedt, tönkrement testükben ül
lelke az öregeknek.
Szegények, milyen elesettek,
s hogy unják húzni-vonni nyomorult életüket!
S hogy reszketnek mégis elvesztésétől, ijedt,
ellentmondással teli lelkek,
hogy csüggnek rajt, tönkrement, színe vesztett
irhájukban gubbasztva – tragikomikus-esetlenül.