Trakl, Georg: Velencei éj (In Venedig in Hungarian)

Stille in nächtigem Zimmer

Silbern flackert der Leuchter

Vor dem singenden Odem

Des Einsamen;

Zaubrisches Rosengewölk.

Schwärzlicher Fliegenschwarm

Verdunkelt den steinernen Raum

Und es starrt von der Qual

Des goldenen Tags das Haupt

Des Heimatlosen.

Reglos nachtet das Meer.

Stern und schwärzliche Fahrt

Entschwand am Kanal.

Kind, dein kränkliches Lächeln

Folgte mir leise im Schlaf.

Csönd van az éji szobában.

A gyertyatartó ezüstje lobog

A magányosan busongó

Zenélve-ziháló lehelletétől;

Igéző rózsa-felleg ár.

A kőpadlatú helyiségben

Feketélő légyrajok úsznak,

S az arany-lángú nap kínjaitól

Zsibong a hontalan ember

Megmerevült homloka.

Mozdulatlan éjszakázik a tenger.

Csillagok és fekete csónakok

Suhannak át a csatornán.

Ó, gyermek, szomorú kacagásod

Álmaim árnya között utólért.