Heine, Heinrich: A fákat rázza az őszi szél (Der Herbstwind rüttelt die Baume in Hungarian)

Der Herbstwind rüttelt die Bäume,
Die Nacht ist feucht und kalt;
Gehüllt im grauen Mantel,
Reite ich einsam im Wald.

Und wie ich reite, so reiten
Mir die Gedanken voraus;
Sie tragen mich leicht und luftig
Nach meiner Liebsten Haus.

Die Hunde bellen, die Diener
Erscheinen mit Kerzengeflirr;
Die Wendeltreppe stürm ich
Hinauf mit Sporengeklirr.

Im leuchtenden Teppichgemache,
Da ist es so duftig und warm,
Da harret meiner die Holde -
Ich fliege in ihren Arm.

Es säuselt der Wind in den Blättern,
Es spricht der Eichenbaum:
Was willst du, törichter Reiter,
Mit deinem törichten Traum?

A fákat rázza az őszi szél
Az éj hidegen rohan;
szürke köpenybe bújva,
lassan lépked a lovam.

S ahogy én, úgy lovagolnak
gondolatok előre;
Könnyen és repülve visznek
szerető mezőre.

Kutyák ugatnak, a szolgák
égő gyertyákkal kijönnek;
csigalépcsőn rohanva
a sarkantyúk csörögnek.

A ragyogó szőnyegkamrákban,
oly illatos a forróság,
és ott vár rám a kedvesem-
az örökkévalóság.

A szél suttog a levelekben,
s a tölgyfa álmossan:
Mit akarsz, te dilis lovas
az ostoba álmoddal?