George, Stefan: [Mondd, meddig akarsz még a puszta földön] ([Willst du noch länger auf den kahlen böden] in Hungarian)

Willst du noch länger auf den kahlen böden

Nach frühern vollen farben spähn

Auf früchte warten in den fahlen öden

Und ähren von verdrängten sommern mähn?

Bescheide dich wenn nur im schattenschleier

Mild schimmernd du genossene fülle schaust

Und durch die müden lüfte ein befreier

Der wind der weiten zärtlich um uns braust.

Und sieh! die tage die wie wunden brannten

In unsrer vorgeschichte schwinden schnell…

Doch alle dinge die wir blumen nannten

Versammeln sich am toten quell.

Mondd, meddig akarsz még a puszta földön

kutatni régi dús szinek után,

gyümölcsre várni a kopár mezőkön,

múlt nyár kalászát lesni a kaszán?

Elégedj meg ha csak árnyfátyolában

alig derengő volt gyönyörre látsz

s a fáradt légben szél jön zúgva lágyan

a messziségből mint szabadulás.

És lásd! Minden nap mely mint a seb égett

a messzi multban gyorsan tovatűnt.

De mindaz mi virág volt egykor érzed

a holt forrásnál egybegyűl.