George, Stefan: Szívünk asszonya (Herzensdame in Hungarian)

In enger gasse winkelreichem düster
Lief aus der kirche angsterfüllt der küster
Und rief den frommen frauen seiner pfarre
Dass jezt das gnadenbild nach oben starre

Dass seine lippen redend offen stünden…
Sie kamen denkend ihrer letzten sünden
Sie warfen sich zu boden vor dem wunder –
Auch die gerechten zitterten jetzunder.

Es wurde nacht und tief erschauernd wallten
Sie aus dem tor… nur sie in weissen falten
Die als die erste kam und deren name
Getreue ist und schöne herzensdame

Sie hatte nur das zeichen wahr gesehen
Ganz offen war es nur vor ihrem flehen –
Sie schritt mit leicht geneigtem haupt in blauer
Verzückung und in wunderbarer trauer.

A sekrestyés a templomból kifutván
rémülten hadarta a zegzug utcán
az asszonyoknak, a plébániának,
hogy a szentkép ajkai nyitva állnak

és hogy a szeme, arca fölfelé néz…
Azok siettek az oltár elé, és
bűneikre gondolva leborultak. –
Még az igaz szivek is elszorultak.

Éj lett, s távoztak, töprengve, kuszáltan…
Csak az az egy, aki fehér ruhában
elsőnek érkezett s kit a csodálat
Hűségnek hiv s szép Szívünk Asszonyának,

csak az látta jól, a jel mit jelentett,
válasz csak az ő hivásának intett. –
Fejet hajtva kék elragadtatásban
ment haza és égi szomoruságban.