Nur Narr! Nur Dichter! (German)
Bei abgehellter Luft, wenn schon des Taus Tröstung zur Erde niederquillt, unsichtbar, auch ungehört - denn zartes Schuhwerk trägt der Tröster Tau gleich allen Trostmilden - gedenkst du da, gedenkst du, heißes Herz, wie einst du durstetest, nach himmlischen Tränen und Taugeträufel versengt und müde durstetest, dieweil auf gelben Graspfaden boshaft abendliche Sonnenblicke durch schwarze Bäume um dich liefen, blendende Sonnen-Glutblicke, schadenfrohe.
"Der Wahrheit Freier - du?" so höhnten sie - "Nein! nur ein Dichter! ein Tier, ein listiges, raubendes, schleichendes, das lügen muss, das wissentlich, willentlich lügen muss, nach Beute lüstern, bunt verlarvt, sich selbst zur Larve, sich selbst zur Beute, das - der Wahrheit Freier?...
Nur Narr! nur Dichter! Nur Buntes redend, aus Narrenlarven bunt herausredend, herumsteigend auf lügnerischen Wortbrücken, auf Lügen-Regenbogen zwischen falschen Himmeln herumschweifend, herumschleichend - nur Narr! nur Dichter!...
Das - der Wahrheit Freier?... Nicht still, starr, glatt, kalt, zum Bilde worden, zur Gottes-Säule, nicht aufgestellt vor Tempeln, eines Gottes Türwart: nein! feindselig solchen Tugend-Standbildern, in jeder Wildnis heimischer als in Tempeln, voll Katzen-Mutwillens durch jedes Fenster springend husch! in jeden Zufall, jedem Urwalde zuschnüffelnd, dass du in Urwäldern unter buntzottigen Raubtieren sündlich gesund und schön und bunt liefest, mit lüsternen Lefzen, selig-höhnisch, selig-höllisch, selig-blutgierig, raubend, schleichend, lügend liefest...
Oder dem Adler gleich, der lange, lange starr in Abgründe blickt, in seine Abgründe... - o wie sie sich hier hinab, hinunter, hinein, in immer tiefere Tiefen ringeln! -
Dann, plötzlich, geraden Flugs, gezückten Zugs auf Lämmer stoßen, jach hinab, heißhungrig, nach Lämmern lüstern, gram allen Lamms-Seelen, grimmig gram allem, was blickt tugendhaft, schafmäßig, krauswollig, dumm, mit Lammsmilch-Wohlwollen...
Also adlerhaft, pantherhaft sind des Dichters Sehnsüchte, sind deine Sehnsüchte unter tausend Larven, du Narr! du Dichter!... Der du den Menschen schautest so Gott als Schaf -, den Gott zerreißen im Menschen wie das Schaf im Menschen und zerreißend lachen -
das, das ist deine Seligkeit, eines Panthers und Adlers Seligkeit, eines Dichters und Narren Seligkeit!"...
Bei abgehellter Luft, wenn schon des Monds Sichel grün zwischen Purpurröten und neidisch hinschleicht, - dem Tage feind, mit jedem Schritte heimlich an Rosen-Hängematten hinsichelnd, bis sie sinken, nachtabwärts blass hinabsinken:
so sank ich selber einstmals aus meinem Wahrheits-Wahnsinne, aus meinen Tages-Sehnsüchten, des Tages müde, krank vom Lichte, - sank abwärts, abendwärts, schattenwärts, von einer Wahrheit verbrannt und durstig - gedenkst du noch, gedenkst du, heißes Herz, wie da du durstetest? - dass ich verbannt sei von aller Wahrheit! Nur Narr! Nur Dichter!... Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | http://hor.de/gedichte/friedrich_nietzsche |
|
Csak bolond! Csak költő! (Hungarian)
Ha már a levegő letisztult s a harmat vigasza földre hull, észrevétlenül, csendesen - könnyű cipőt visel vigasztalónk, a harmat, mint minden vigasz - emlékezel akkor, forró szivem, égi könnyek után; szitáló harmatra mint szomjuhoztál, égve s fáradtan szomjuhoztál, míg elsárgult fűösvényen fekete fák között a nap esti kaján szeme reád vetette, vakító, izzó, kárörvendő napszemét.
"Az igazság lovagja, te? - gúnyolt - nem! csupán költő! állat, ravasz, ragadozó, lopakodó, mely hazudik, amelynek tudva, akarva hazudni kell, zsákmányéhesen, cifrán álcázva, önmagának is álarc, önmagának is zsákmány, ez - az igazság lovagja?...
Csak bolond! Csak költő! csak cifrán beszél, bolond álarcból szól cifra szava, hazug szóhidakon járkál ide-oda, hazugság-szivárványon hamis egek közt kóborol ólálkodva - csak bolond! csak költő!...
Ez - az igazság lovagja?... Nem halk, feszes, sima, hideg, nem képpé vált, nem isten oszlopa, mely templomok előtt áll, nem isten kapuőre: nem! ily erény-szobroknak ellensége, bármily vadon inkább otthona, mint a templom, macska-ravaszsággal minden ablakon beugrik huss! minden csapdába, minden őserdőbe beleszimatol, hogy őserdőkben tarkabundás ragadozók közt bűnös-egészségesen, tarkán, szépségesen, kéjvágyó pofával, boldog-gúnyosan, boldog-pokolin, boldog-vérszomjasan, rabolva, surranva, hazudva fuss...
Vagy mint sas, olyan, mely sokáig kémlel mereven a mélybe, saját mélyeibe... - ó hogyan gyűrűznek lefelé, befelé, mindig mélyebb mélybe! - Majd egyszerre nyíl a röpte, már süvöltve bárányokra csap, meredeken, éhesen, bárányokra vágyva, haraggal minden bárány-lélek ellen, haraggal, bosszuval minden ellen, mi erényes, bárányszerű, gyapjasan ostoba, báránytej-jóhiszemű... Ekként sashoz, tigrishez hasonlók a költők vágyai, a te vágyaid, ezer álarc alatt is, te bolond! te költő!...
Te, ki láttad az embert mint istent s mint bárányt -, hogy széttépd az istent az emberben, széttépd a bárányt az emberben, s míg széttéped, nevess -
Ez, ez a te üdvösséged, a tigris és a sas üdvössége, a költő s a bolond üdvössége!"...
Ha már a levegő letisztult s a holdsarló bíborpárák közt zölden s irígyen odasetteng - a nappal ellensége, minden lépéssel titkon rózsa-függőkertekbe sarlóz, míg mind lehullnak, fakón, lehullnak az éjbe:
így hulltam rég le én is igazság-őrületből és napi vágyaimból, a nappaltól fáradtan s fénytől betegen - mélybe, éjbe, árnyba hulltam, egy igazságban elégve s szomjuhozva: - emlékszel, emlékszel még forró szivem, mint szomjuhoztál akkor? - Hogy minden igazság számüzöttje legyek! Csak bolond! Csak költő!...
Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | http://vmek.niif.hu/03600/03612/03612.htm |
|