Wackernagel, Wilhelm: A foglyul ejtett nyúl (Der gefangene Hase in Hungarian)

Im Walde war es sauer schon,

Nun wirds im Felde bitter:

Den Jägern bist du kaum entflohn,

So fangen dich die Schnitter.


Ein Bauernjunge sperrt dich ein:

O armer, armer Hasel

Wo bleiben nun im Sonnenschein

Die Sprüng' im grünen Grase?


Es geht nicht eben an die Haut,

Doch darf es dich verdrießen:

Nun mußt du um ein Stielchen Kraut

Zehn Burzelbäume schießen.


Ob dich ein Thier, das beißt und bellt

Ob nur ein Mensch dich quäle,

's ist überall gleich schlimm bestellt

Um eine Hasenseele.

Erdőben még csak küzdöttél,

a mezőn már rohantál:

vadásztól épp, hogy megszöktél,

aratókra szaladtál.

Egy parasztgyerek megfogott:

Ó nyulacska és bezár,

hova tűnt az ugrálásod

mint fűben a napsugár?

A bőrödre lehet ráfért

de nem azért fogtak meg:

most egy szelet káposztáért

tíz bukfencet kell vetned.

Vagy állat ugat, harap, vagy

ember kínoz téged,

az ugyanolyan rosszul hat

egy nyúlnak a lelkére.