Ringelnatz, Joachim: A parkban (Im Park in Hungarian)

Ein ganz kleines Reh stand am ganz kleinen Baum

still und verklärt wie im Traum.

Das war des Nachts elf Uhr zwei.

Und dann kam ich um vier morgens

wieder vorbei.

Und da träumte noch immer das Tier.

Nun schlich im mich leise - ich atmete kaum -

gegen den Wind an den Baum

und gab dem Reh einen ganz kleinen Stips.

Und da war es aus Gips.

Piciny őzecske állt egy kis fa mellett.

Karcsú volt és csöndes, mint egy lehellet.

Tizenkét óra volt, alig múlt éjfél.

S hogy újra arra jártam, a lázas virradatban,

a születő hajnal fényénél

még mindig ott állt, csendben, mozdulatlan.

Odalopóztam hozzá, nesztelen suhanva,

hogy fel ne riadjon semmiféle zajra.

Nem is riadt fel, csak állt, mozdulatlan.

Mert gipszből volt az őz a parkban.