Home

Click on the MATRIX to start your literary adventure!

The main idea of this project is unique: Babelmatrix is a multidimensional-multilingual web anthology, which is displaying parallelly the original and the translated works. This provides the users with an adequate glimps into the culture of other European countries, in which the national literatures play a decisive role. This portal is representing and realizing the European idea of multilinguism, unity in diversity.

Mátyás anyja (Hungarian)

Szilágyi
Örzsébet
Levelét megirta;
Szerelmes
Könnyével
Azt is telesirta.

Fiának
A levél,
Prága városába,
Örömhírt
Viszen a
Szomorú fogságba:

[…]

Arany János

Mama lui Mátyás (Romanian)

Szilágyi
Erzsébet
Scrisoarea şi-a scris-o;
Patima
Lăcrimând
În ea a şi plâns-o.

Scrisoare
Fiului,
În oraşul Praga,
În trista
Temniţă
Mesaj bun duce ea:

[…]

Bandi András

Praze (Torso nadĕje) (Czech)

Malověrní Čas kostižerný
jí jenom krásu dal
a z polí stenných křik iluminoval
kamenné texty portálů a zdí
Tak bude vždy
Malověrní
Tak bude vždy

Za vraty našich řek
zní tvrdá kopyta
za vraty našich řek
kopyty rozryta

[…]

Halas, František

To Prague (1938) (English)

Ye faint of faith Bone gnawing time
has been her beauty giver
from wailing fields illuminated ever
those muralled texts of portals and of walls
Ever more thus
Ye faint of faith
Ever more thus

Beyond our rivers’ gates
hard hooves do thunder
beyond our rivers’ gates

[…]

Pinkava , Václav Z. J.

Tren Fortynbrasa (Polish)

Teraz kiedy zostaliśmy sami możemy porozmawiać książę jak mężczyzna z mężczyzną
chociaż leżysz na schodach i widzisz tyle co martwa mrówka
to znaczy czarne słońce o złamanych promieniach
Nigdy nie mogłem myśleć o twoich dłoniach bez uśmiechu
i teraz kiedy leżą na kamieniu jak strącone gniazda
są tak samo bezbronne jak przedtem To jest właśnie koniec

[…]

Herbert, Zbigniew

Fortinbras gyászéneke (Hungarian)

M. C.-nak

Magunkra maradtunk herceg most beszélhetünk férfival férfi
bár fekszel a lépcsőn s mint holt hangya annyit látsz csak
tördelt sugarú fekete napot
Gondolni tenyereidre mosoly nélkül sohase tudtam
s most ahogy kövön feküsznek mint leütött fészkek
éppoly védtelenek mint azelőtt Hát ez a vég

Nagy László