Tóth Krisztina: Balaton (Balaton in English)

Portre of Tóth Krisztina
Portre of Peters, Katarina

Back to the translator

Balaton (Hungarian)

Nem akartam hogy ősz legyen megint itt

vagyunk a kert is rábólint tilosban

futó idő megállt a túlba így vitt

maradni kéne még azt súgja jól van

bólint a bodza is alacsony napba

bámulsz felállsz lassan lemész a stégre

nyugágyak bent a villany is lecsapva

ősz van és délután sietni kéne

hová pedig a táskát összeraktam

valamit egyszer úgyis itt felejtünk

meleg a fal úgy ég az őszi napban

lopott napunk ahogy nemrég a testünk

 

Nem akartam hogy ősz legyen megint itt

egy hosszú szál inkább ki kéne húzni

harminchárom éves vagyok pedig mit

kéne tennünk mondod ki kéne húzni

de meddig még szeretsz és úgy öregszem

ahogy a kert apránként észrevétlen

csak most nem hogy a fejem az öledben

fekszik a nád ledőlt sohase értem

tetten még az időt amikor színt vált

épp a levél a szemed is néha barna

néha meg mikor a szerelem színt vall

mélyzöld színű hullámmal dob a partra

 

Nem akartam hogy ősz legyen megint itt

érjen gyümölcs savanykás íz utol

fordult az út de most a fák behintik

hosszú nagyon indulni ez a cél

ne érjen itt inkább vigyél magaddal

ha fordul is ha érni kell hát érjen

véget múljon mi integet marasztal

el végleg és most ne rajtunk ne tétlen

múljon levél varázslat hogy lehulljon

rólunk mi tart még – vissza nem találhat

magába út hogy útrakelni tudjon

csak úgy léphet mint víz színére lábad



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://hycry.wordpress.com/2011

Balaton (English)

I didn’t want it to be autumn here again

here where we are even the garden agrees

as the fleeting forbidden time stopped and then

it took us beyond the nodding berry trees

the setting dusk proposing to linger on

longer while you stare and get up to descend

to the pier deckchairs inside with lights turned down

we must hurry it’s autumn afternoon’s end

nowhere to go but I have packed up to run

we’ll forget something here one day anyway

the wall is burning in the autumnal sun

stolen day like our bodies the other day

 

I didn’t want it to be autumn here again

this long thread it should be pulled out don’t you think

I am thirty-three what can we do and when

should we pull the thread out you say in a blink

as long as you shall still love me as I age

just like the garden bit by bit in its plight

my head’s on your lap, just not at this stage

when the reed bends down and I never caught sight

of the weather when it’s time to change the shades

of leaves just like your eyes sometimes turn brown

sometimes when love declares its colored cascades

and throws me ashore with a dark green frown

 

I didn’t want it to be autumn here again

for tart tasting fruit to catch up with us

the road turned but now the trees sprinkle the lane

departure is too long so don’t let it be

final here carry me with you instead

if it must turn and reach the finish line

let it subside what still beckons us ahead

let it be the end of this magic design

that holds us back – the road cannot wind

its way to start anew the journey and shed

our wish to stay and roam as it cannot find

its step unless your feet touch the water’s edge.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationK. P.

minimap