Reményik Sándor: Mano tesa e mano ritirata (A kinyujtott és visszahúzott kéz in Italian)

Portre of Reményik Sándor

A kinyujtott és visszahúzott kéz (Hungarian)

Lucian Blaga, erdélyi román költőnek abból az alkalomból, hogy "Zamolxe" című drámai költeményét a kolozsvári Magyar Színház magyarul bemutatta.

Rég rebesgetik, hogy a lelked arca
A lelkem arcához hasonlatos.
Költészeted titok-tükrében
Tegnap megláttalak:
Igaz.

A rengeteg két ellenkező végén
Lakoztunk, Te meg én.
Egymásról azt sem tudtuk, hogy vagyunk.
Mint kősziklák álltunk: én itt, Te ott.
S az. erdő zúgása, s az ég zengése
Belőlünk mégis egy visszhangot csalt.

Kinyujtanám most feléd a kezem.
És mégse nyujtom ki.
Fekete erdő van közöttünk,
Keserű árok van közöttünk,
Ledöntött szobrok, elnémult harangok
Kísértenek közöttünk.

Tudom: Te mindezekről nem tehetsz.
De hordozod a "győztes" végzetét,
Amint az elbukottét hordom én.

 
Kolozsvár, 1924 március



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationhttp://vers-versek.hu/

Mano tesa e mano ritirata (Italian)

Al poeta rumeno, Lucien Blaga, in occasione della rappresentazione teatrale del suo poema drammatico, intitolato “Xamolxe”, dalla parte del Teatro Ungherese di Cluj – Napoca

Da tempo corre voce che il viso della tua anima
Somigli al viso della mia anima.
Ieri ti ho veduto nello specchio segreto
Della tua poesia:
E’ vero.

Dimoravamo agli antipodi
Di un infinito: tu ed io.
Non sapevamo dell’esistenza un’dell’altro.
Stavamo come due rocce: io qui, Tu là.
Eppure lo stormire della foresta, la sonorità del cielo,
Dentro di noi lo stesso eco aveva generato.

Or’ tenderei la mano verso di te.
Eppure non la tendo.
Tra di noi v’è una foresta nera.
Tra di noi v’è un fossato amaro,
Tra di noi, statue abbattute, campanili smorzati
S’aggirano come fantasmi.

Lo so: per tutto questo Tu colpa non ne hai.
Tu sopporti la sorte del “vincitore”,
Come io quello del fallito.

 
Cluj – Napoca, marzo 1924



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap