Pintér Tibor: [Rongyot akartam]

rongyot akartam
rongyot enni mindig
elkapott a szánalom zivatar
nyakon csurgatott csak áztam bután
pedig jöttek ostobácskán kopogtattak
én kétbalkezes nem tömtem el a réseket
áramló mentenrongyosok büszkerongyosok
lélekrongyosok tiportasak avatag rihék
a szánalom s a nyitnikék törpikék
adtam persze ezt-azt kézügyből
legfőképp abból amit
még nem ettem meg
a rongyból

krpu hteo
uvek sam krpu hteo jesti
uhvatila me je oluja sažaljenja
niz vrata mi curila poput glupaka
kisnuo a došli su tupoglavo kucali
ja levak rupe nisam začepio struja odmah
poderanih oholo poderanih u duši poderanih
pa zgaženih i isluženih lakodajkih
sažaljenje te štrumfovi patuljci
naravno što-šta tek tako i dao
pogotovo od onoga što
još nisam od krpa
požderao