Babits Mihály: Talán a vízözön…

Portre of Babits Mihály

Talán a vízözön… (Hungarian)

Irtóztató telünk volt az idén,

mintha meg akarná mutatni a

természet hogy még ő is létezik,

őt se lehet semmibe nézni, mert

époly gonosz tud lenni mint az ember.

 

Koppanva estek le a madarak

az ágról, fagyva ért az őzike

könnye a földre, a vadállatok

bemerészkedtek a falvakba: hány

élet hullott el úton-útfelen!

 

Bölcs koldusok a szeméttelepen

háltak, s a mély szemétbe takarózva

megfagytak. Hisz még a kabátos úr is

majd megfagyott az utcán, vagy a rosszul

táplált kályhák köhögős tüze mellett.

 

S a legborzasztóbb hogy már a tavaszt sem

szabad kívánni! Máskor oly epedve

vártuk, most félve gondolok reá,

hogy több sebet fakaszt majd mint virágot

s jázminillattal hullaízt kever.

 

S titkos vérszomjunk mégis ezt kívánja!

Vagy mint rossz kártyás, nem bírjuk tovább...

Sujtsd el fölöttünk ítéletedet,

olvaszd meg, Uram, nagy folyóidat

és bocsáss újabb vízözönt a földre!

 

Igen, tedd ezt, ha tán nem akarod,

vagy már méltónak sem véled vigyázni

hogy győzzön az igazság és szabadság

bús földeden: ha a zsarnoknak átadsz

s oly állapotnak, mely rosszabb a télnél.

 

Megengednéd-e, hogy gyermekeink

gyermekei, gonosz új iskolák

neveltjei már nevét is elfelejtsék

annak ami előttünk szent ma még

s amiért annyit küzdtenek apáink?

 

Akkor inkább a vízözön! Talán

egy bárka majd azon is fog lebegni!

Egy szabad emberpár és jámbor-édes

állatok, komoly elefánt, bolondos

mókus, szép macskák és erős teve.

 

1940 eleje



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://mek.niif.hu

minimap