Babits Mihály: Psychoanalysis Christiana

Portre of Babits Mihály

Psychoanalysis Christiana (Hungarian)

Mint a bókos szentek állnak a fülkében

kívülről a szemnek kifaragva szépen,

de befelé, hol a falnak fordul hátok,

csak darabos szikla s durva törés tátog:

 

           ilyen szentek vagyunk mi!

 

Micsoda ős szirtből vágták ki lelkünket,

hogy bús darabjai még érdesen csüngnek,

érdesen, szennyesen s félig születetlen,

hova nem süt a nap, hova nem fér a szem?

 

           Krisztus urunk, segíts meg!

 

Hallottunk ájtatós, régi faragókat,

kik mindent egyforma türelemmel róttak,

nem törődve, ki mit lát belőle s mit nem:

tudva, hogy mindent lát gazdájuk, az Isten.

 

           Bár ilyenek lennénk mi!

 

Úgyis csak az Úr lát mindenki szemével,

s hamit temagadból szégyenkezve nézel,

tudd meg, lelkem, s borzadj, mert szemeden által

az Isten is nézi, az Isten is látja!

 

           Krisztus urunk, segíts meg!

 

Óh jaj, hova bujhatsz, te magadnak-réme,

amikor magad vagy az Itélő kéme?!

Strucc-mód fur a percek vak fövenye alá

balga fejünk, – s így ér a félig-kész Halál,

 

           s akkor mivé leszünk mi?

 

Gyónatlan és vakon, az évek szennyével

löknek egy szemétre a hibás cseréppel,

melynek nincs csörgője, s íze mindörökre

elrontva, mosatlan hull vissza a rögbe.

 

           Krisztus urunk, segíts meg!

 

Ki farag valaha bennünket egészre,

ha nincs kemény vésőnk, hogy magunkat vésne,

ha nincs kalapácsunk, szüntelenül dúló,

legfájóbb mélyünkbe belefúró fúró?

 

           Szenvedésre lettünk mi.

 

Szenvedni annyi, mint diadalt aratni:

Óh hány éles vasnak kell rajtunk faragni,

míg méltók nem leszünk, hogy az Ég királya

beállítson majdan szobros csarnokába.

 

           Krisztus urunk, segíts meg!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://birtalan.hu/balazs

Psychanalyse chrétienne (French)

Dans leur niche, ces saints respectables et beaux

semblent pleins d'harmonie pour qui les voit de face;

mais désillusion s'ils nous tournent le dos;

là ne sont que rocs bruts, que fissure et crevasse.

 

Voilà les saints que nous sommes!

 

De quelle pierre rude a-t-on sculpté nos âmes?

Tant d'ébauches ici souhaitent leur artisan!

Informes et salies, échappant à la flamme

du regard des humains et du ciel pénétrant.

 

Seigneur Jésus, aide-nous!

 

Autrefois existait, dit-on, de vieux sculpteurs;

leur piété était grande, et leur patience sage:

Ils soignaient tout détail dans l'œuvre de ferveur

car Dieu mieux que chacun contemplait leur ouvrage.

 

Ah! Si nous étions comme eux!

 

Oui, le Seigneur voit tout d'un regard merveilleux,

et la honte, le mal que tu caches en toi;

âme, sois terrifiée, puisqu'à travers tes yeux

Dieu le regarde aussi et Dieu aussi le voit.

 

Seigneur Jésus, aide-nous!

 

O monstre de toi-même, hélas! où peux-tu fuir

En étant le guetteur de ton souverain juge?

Dans le sable du Temps ta face peut s'enfouir,

la Mort que tu oublies surprendra ton refuge.

 

Que deviendrons-nous alors,

 

Sans rémission, empreints de la crasse des ans,

avec les pots cassés l'on nous jette aux ordures;

insonores débris qui tombent à présent

dans la poussière avec leur goût de pourriture!

 

Seigneur Jésus, aide-nous!

 

Quel sculpteur nous fera sans failles ni défauts?

Nous n'avons ni ciseau pour modeler nos cœurs

ni marteau ni poinçon pour percer les cachots

où gisent nos tourments des noires profondeurs.

 

Nous sommes nés pour souffrir.

 

Mais souffrir signifie remporter la victoire.

Sur nous s'exerceront bien des lames aiguës

avant que le Seigneur nous admette à la gloire

de figurer parmi les célestes statues.

 

Seigneur Jésus, aide-nous!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.c3.hu/~eufuzetek/fr

minimap