Babits Mihály: Hiszekegy

Portre of Babits Mihály

Hiszekegy (Hungarian)

Nem hiszek én egy istenben, mert bárhova nézek,

istent látok, ezert, s nem szomorú a világ.

Egyike gyilkos, a másika áldott, másika részeg,

egyike zengő ég, másika néma virág.

Mind hatalom, de nem egyenlők az erőre; ha egy int

gyakran a másik fut; gyakran a másika fél.

Egyike fényes, a másika vak; hogy lenne ez egy mind?

Semmi az ami csak egy; semmi sem egy, ami él.

Nem hiszem én az egy istent; hiszem az ezer istent:

azt aki adja a fényt; azt aki adja a dalt;

azt kivel a kin is édes, azt kivel a mocsok is szent;

Kronost az öreget s Bacchost a fiatalt;

az arany Aphroditét s minden derüs égi mosolygót;

holdnak szűz erejét, Artemisz enyhe nyilát;

Zeüszt a komor dörgőt s Próteüszt a tengeri bolygót;

és a nyilas napot is, mely a világra kilát;

Gabnaadó bus anyát s lányát, a vidám hazajárót;

erdei lyányokat is s a fura furtfülü Pánt;

látom amint a Moira köröttem fonja a hálót

s olykor az Eümenidák vércsepegős szeme bánt

Élnek az istenek és még érzi hatalmukat egyre

bárha nem is hisz már bennük a léha világ:

egy isten se szorúlt a hitre s az emberi kegyre

egyike zengő ég, másika néma virág.

 

1911



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.epa.hu/00000/00022

Il credo (Italian)

Non credo in un Dio unico, perché in ogni luogo,

ne vedo un migliaio, e non è triste il mondo.

Uno è omicida, benedetto l’altro, ubriaco il terzo,

uno è il ciel’ tuonante, l’altro un  fiore muto.

Ognuno è un potere, ma non con la stessa forza,

se uno esorta, l’altro scappa, il terzo ha paura.

Uno splende, l’altro è cieco; come fa esser’ unico?

Uno non è niente; di quel che è vivo, niente è unico.

Non credo in un Dio unico; ma credo in mille;

in quel’ che dà il canto; in quel’ che dà la luce;

con uno è dolce lo strazio, con l’altro il luridume;

Credo in Cronos, il vecchio e Bacco, il giovane,

in Afrodite dorata e in tutti celestiali ridenti;

nella forza della Luna, nella freccia di Artemide,

nel Zeus il fragoroso, Prometeo,il marino vagante;

e anche nel sole, che del mondo ha la sua visione;

la Dea triste del raccolto, sua figlia gaia e errante;

le ragazze dei boschi e Pan con le orecchie curiose;

vedo come intorno a me Moira tesse la sua rete,

mi dolgo, per gli occhi insanguinati di Eumenidi

Gli Dei son vivi, e anche se il mondo è vanesio,

e non ci crede, sente il loro potere: non v’è un Dio

che sente necessità  della  grazia umana o della

fede, uno è il ciel’ tuonante, l’altro un fiore muto.

 

1911

 

 

 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap