Babits Mihály: Esti kérdés

Portre of Babits Mihály

Esti kérdés (Hungarian)

Midőn az est, e lágyan takaró
fekete, síma bársonytakaró,
melyet terít egy óriási dajka,
a féltett földet lassan eltakarja
s oly óvatosan, hogy minden füszál
lágy leple alatt egyenessen áll
és nem kap a virágok szirma ráncot
s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán
nem sérti a szivárványos zománcot
és ugy pihennek e lepelnek árnyán,
e könnyü, síma, bársonyos lepelnek,
hogy nem is érzik e lepelt tehernek:
olyankor bárhol járj a nagyvilágban
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
vagy kávéházban bámészan vigyázd,
hogy gyujtják sorban a napfényü gázt;
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
nézzed a lombon át a lusta holdat;
vagy országuton, melyet por lepett el,
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
vagy a hajónak ingó padlatán
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán;
vagy idegen várost bolygván keresztül
állj meg a sarkokon csodálni restül
a távol utcák hosszú fonalát,
az utcalángok kettős vonalát;
vagy épp a vízi városban, a Riván,
hol lángot apróz matt opáltükör,
merengj a messze multba visszaríván,
melynek emléke édesen gyötör,
elmúlt korodba, mely miként a bűvös
lámpának képe van is már, de nincs is,
melynek emléke sohse lehet hűvös,
melynek emléke teher is, de kincs is:
ott emlékektől terhes fejedet
a márványföldnek elcsüggesztheted:
csupa szépség közt és gyönyörben járván
mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
ez a sok szépség mind mire való?
mégis csak arra fogsz gondolni árván:
minek a selymes víz, a tarka márvány?
minek az est, e szárnyas takaró?
miért a dombok és miért a lombok
s a tenger, melybe nem vet magvető?
minek az árok, minek az apályok
s a felhők, e bús Danaida-lányok
s a nap, ez égő szizifuszi kő?
miért az emlékek, miért a multak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő?
vagy vedd példának a piciny füszálat:
miért nő a fű, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?



Source of the quotationhttp://mek.oszk.hu

Avondvraag (Dutch)


Wanneer de avond als een zachte deken
van donker glad fluweel, die wordt gespreid
door een reusachtige voedster,
de aarde weer langzaam bedekt,
zo behoedzaam dat geen grashalm
buigt onder dat donzen dek,
geen kroonblad kreukelt
en het sierlijke vleugelpaar van de vlinder
het regenboogkleurig email niet verliest
en uitrust in de schaduw van
dit luchtig glad fluweel waarvan
zelfs vlinders het gewicht niet voelen,
dan kunt ge gaan waarheen ge wilt,
thuisblijven in uw bruine trieste kamer,
of in een koffiehuis met strakke ogen volgen
hoe de ene gaslamp na de andere gaslamp
geelglanzend wordt aangestoken
of, moegelopen door de heuvels, met uw hond
door het lover kijken naar de luie maan
of op een stofbedekte landweg rijden
achter de koetsier die knikkebolt en slaapt
of deinen op het voordek van een schip
dat zeeziek maakt of in de kussens van een trein
of dwalen door een onbekende stad,
een hoek om slenteren en vol bewondering
kijken naar het ver verschiet van straten
met hun dubbele rij van lichten
of aan de kade in de havenbuurt waar het water
in een spiegelbeeld met mat opaal het licht versplintert
mijmerend denken aan een ver verleden,
zachte droefgeestige herinnering
aan een voorbije jeugd die als een toverlamp
een beeld weerkaatst en toch weer niet weerkaatst,
herinneringen die nooit koel zijn en
die een last zijn en toch rijkdom zijn:
uw hoofd, zwaar van herinneringen, kunt ge daar
op het marmer of de aarde laten rusten,
maar wandelend tussen schoonheid en lust
voelt ge steeds die lafhartige gedachte:
waartoe al die schoonheid?
steeds blijft ge, verlaten, denken:
waartoe dit fluwelige water en dit bonte marmer,
waarom de avond, deze gevleugelde deken
waarom de heuvels en waarom het lover
en de zee, waarin geen zaaier zaait,
waarom de sloot, waarom eb en vloed
en de wolken, trieste Danaïden
en de zon, die brandende Sysifussteen?
waarom de herinnering en het verleden,
waarom de lampen en de manen,
waarom de oneindige tijd?
of neem als voorbeeld de kleine grashalm:
waarom groeit gras als het toch verdort,
waarom verdort het als het toch weer groeit?


PublisherBrussel–Den Haag : Manteau
Source of the quotationWerk uit Hongarije. Poëzie

Related videos


minimap