This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

The page of Marsall László, Hungarian biography

Image of Marsall László
Marsall László
(1933–2013)
 

Biography

Marsall László (Szeged, 1933. november 3. – Budapest, 2013. június 25.) Kossuth-díjas magyar költő, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja. Költeményei a korszak sajátosan megélt és feldolgozott lenyomatai, a 20. század második felének és a 21. század elejének egyik jelentős magyar költője.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Marsall_L%C3%A1szl%C3%B3

 

Pályakép

Marsall László a modern magyar költészet egyik legkülönösebb alakja. Talán még különcnek is lehetne nevezni, ha ennek a fogalomnak nem volnának félreérthető mellékjelentései. De a köznapi emberekhez képest minden igazi költő valamiképpen különc, s a költők társaságában olyanok számíthatnak különcnek, mint például Weöres Sándor vagy éppen Marsall László. A róla szóló írásokban nevezték őt már többek között Próteusznak, Orpheusznak, Sziszüphosznak, s mindegyik elgondolkoztató. Ifjúkorának legfőbb mestere, Weöres Sándor Próteusznak is nevezte, tehát ahhoz a mítoszi lényhez hasonlította magát, aki alakváltoztató és korlátlan, múltat és jövőt is átölelő tudással rendelkezett. A költő szimbolikusan eleve „jósló" személy volt és lehet ma is, másrészt pedig alanyi költőként vagy mindig önmagát adja, vagy sokféle alakmásban s ennek megfelelően sokféle formában szólal meg. Orpheusz legendás alakját a költők őstípusaként ismerjük, aki csodás dalával a természetet s még az isteneket is elbűvölte. Sziszüphosz ravasz király volt, aki egyszer még a halált is fogságba ejtette. Büntetésül örökké egy sziklát kell görgetnie a hegyre, s az onnan mindig visszahull. Az értelmetlen munka jelképének szokták tekinteni, de Camus óta az emberi fenségnek is példája. […]

Olyan költő ő, aki az orpheuszi harmóniaképzet széthullásának tudatában törekszik arra, hogy mégis egész világot építsen. S ez egyértelműen és legtökéletesebben éppen szerelmi lírájában valósult meg. S temetett ő is kamasz fiúgyermeket, feleséget. Szerelem, szeretet és halál összefonódnak. Olyan próteuszi alkat, akit kísérletezőnek is nevezhetnénk, kiegészítve azzal, hogy ugyanaz a költői személyiség áll mindegyik korszaka, kötete mögött. S illik rá ez a megnevezés azért is, mert időszemléletében múlt, jelen s jövő egyaránt hangsúlyos. Igaz, ő nem mindentudó, hanem megismerésre és megértésre törekvő. Marsall nem ravasz költő, s nem is érdemelte ki az istenek büntetését, ő a földi poklocskáktól kapott ütéseket. Sziszüphosz pedig számára is az öntudatos, a helytálló ember szimbóluma.

(Vasy Géza irodalomtörténész)

(Editor of this page: P. T.)

Anthology ::
Literature ::
Translation ::

minimap